Protestáns Tanügyi Szemle, 1928
1928 / 6. szám - Hazai és külföldi irodalom
220 Festékes készlete és ecsetje kéznél van, kitünően tud már vele bánni, kifejezi már a sejtelmes árnyalatoktól az éles rajzig az összes fokozatokat. így felkészülve fog a német irodalom legnagyobb stilművészének, Schillernek a fordításába. Huszonkét költeményt választott ki a bőségből. Itt szerepelnek Schiller retorizáló balladái közül: A búvár, Polykrates gyűrűje, Ibykus darvai, Hero és Leander, A kezesség, A sárkányviadal és Szigethy nem volna az a vérbeli paedagógus és didakta, ki a diákok százait vezette a szép megismerése felé, ha A séta és az Ének a harangról nem volna ebben a csokorban. Mit kívánunk a műforditótól ? Hódoljon az eredeti mű és a fordítási nyelv szellemének nemes önzetlenséggel. Azért önzetlenséggel, mert nagy a kisértése a fordítónak fogósabb esetekben saját gondolatait is belecsomagolní a fordítási anyagba. Vagy a beleélése oly alapos, hogy utánköltésbe kap. Szigethyt philológusi lelkiismeretessége megóvja ettől a kettős veszélytől. Nem hiába gyakorlatozott K, F. Meyer és Goethe verseivel, itt egy húrpenditéssel beleringat az eredeti hangulatba, például Ibykus darvai-ban: Kocsik s dalok nagy versenyére, Görög törzsek vig ünnepére Jó Ibykus is utrakél. Korinthus isztmusa a cél. . . Illúziónkat nem zavarja az a körülmény, hogy a sorok rendje megváltozott, a másodikra a negyedik, a harmadikra a második, a harmadik pedig a negyedik helyre került — a hangulat egysége nem szakad meg. Vegyük most még hozzá a könnyed verselést, a jó magyarságát, akkor bebizonyosodik, hogy Szigethyt a legjelesebb műfordítóink körébe kell soroznunk, De tallózzunk tovább. Láthatóan fejlődik Szigethy a három kötet folyamán, a legmagasabb fejlődési fokot, a harmadik kötet végén éri el az „Ének a harangról“ című klasszikus jelentőségű tanító költeményében Schillernek. Itt maga a német költő is már tökéletes mestere az anyag elrendezésnek, a szerkezetnek, a legelső írályművésze (Stylvirtuose) a németeknek, ki a legcsekélyebb zökkenő nélkül száll a külső életből a belsőbe, száll a földről az eszmék honába — itt utolérni Schillert művészi teljesítmény és csak elismerése a fordító eredményének, ha megállapítjuk: ez a legjobb fordítása a három kötetben : Jól a földbe befalazva Égett agyag minta áll. Készen legyen a harang ma, Föl, legények, munka vár! Forró homlokon Izzadás folyjon, Mestert műve igy dicséri — De az áldás égből éri!
