Protestáns Tanügyi Szemle, 1928
1928 / 6. szám - Hazai és külföldi irodalom
221 Igen, az áldás égből éri — Szigethyt. Hosszú eredményes középiskolai tanárkodás után nyugalomba vonult — és folytatja ott, ahol 35 év előtt abba hagyta; a költészetet. Ez a 35 év nyomtalanul suhant el — nem feje fölött, mert azt bizony megcsípte a dér — a lelke felett. Akkora zavartalan eszményi örömben van része, amit csak az örökké megifjitó költészet, művészet tud nyújtani. Derülten járja be a Gellérthegy lankáit — nem magában, vele van a múzsa, a költészet és bizony nem egyszer azt sem veszi észre, hogy valaki elmegy mellette és az, elhaladtában, vissza-vissza néz az elysiumi mezőkön andalgó költő után. Mi is sokáig . . . tisztelegve. Budapest. Mohr Győző. Emlékjelek — Bizonyságok. Összegyűjtött dolgozatok. III. kötet. Irta Radácsi György sárospataki theol. tanár. Sárospatak, 1928. 244 lap. Ára 5 pengő. Összegyűjtött dolgozatainak III-ik kötetére még maga hirdetett 1913. év végén előfizetést, de azután közbejött a világháború s a kiadás elmaradt. A múlt év őszén, a könyvkiadási viszonyok némi jobbra- fordultában reménykedvén, újra elővette a régi tervet s a jelentkezett kevésszámú előfizető mellett az ö sok-sok tisztelőjére, a sárospataki főiskola régi tanítványaira számítva, megindította a mű kiadásának munkálatát: megállapította a fölveendő dolgozatok sorrendjét, a nyomdába adta a kéziratot s mikor az első iv korrektúráját kézhez vette, az Előszó írásába is belekezdett. Ez a kiszedett iv volt erősen alkonyba hajló életében az utolsó fénysugár, mert a mindenható Isten csakhamar kivette kezéből a tollat, melynek oly nagy mestere volt, mellyel az ő gazdag lelkének annyi fényes gondolatát, melegen érző szívének annyi nemes hevületét papírra vetette s elszólitotta őt hűséges földi szolgálatai után ama magasabb szolgálatra. így Összegyűjtött dolgozatainak III. kötete vejének, Harsányi István tanárnak gondozásában látott napvilágot. E III. kötet is, mint az Emlékjelek — Bizonyságok első két kötete nagyobb részben emlékezéseket, kisebb részben a nyilvánosság előtt tartott felolvasásokat foglal magában. A 23 Emlékezés közül 5 a pataki főiskola egy-egy elhunyt tanárának, tisztviselőjének, nagyobb része: 12, az egyetemes ref. egyház egy-egy nagyértékű, hűséges munkásának, a haza és irodalom egy-egy hatalmas oszlopának (minő Baksay Sándor, Bánffy Dezső, Tisza István, Pósa Lajos, Mocsáry Lajos, Antal Gábor, Erőss Lajos, br. Vay Béla, Kun Bertalan) kihűlt hamvaira teszi le az emlékezés koszorúját; egynéhány, a régi idők egy-egy nagyjának emlékezetét újítja fel születésük évfordulója alkalmából (Kálvin J., Tompa M.), végül egynéhány egy-egy magasabb méltóságra emelt vagy egyébként ünnepelt férfiúnak (Dókus E., Fejes I., Lévay J.) nyújt át egy hódoló rózsaszálat. Míndenik méltó, 10—15 évvel íratása után is, nemcsak arra, hogy elolvassuk, hanem egyházi és iskolai, politikai és irodalmi életünk munkás, kimagasló alakjainak nagy hozzáértéssel, széles látókörrel, itt-ott kiváló jellemző erővel megrajzolt irói arcképei, melyeken az egyéniség színe, az érzés heve vonul át, ma is méltó gyönyörködésünkre és okúlásunkra szolgálhatnak.
