Protestáns Tanügyi Szemle, 1928
1928 / 6. szám - Hazai és külföldi irodalom
219 mind olvasnak. Mindnek újság vagy könyv van a zsebében. Bennem, mint szenvedélyes olvasóban, ez ugyancsak belehorgonyzódott, mert én hiába próbáltam már addig is olvasni a naponként szinte másfélórás villamosutamon, nem ment, káprázott a szemem. Azóta már rájöttem a titok nyitjára, a yankee mindenütt reális businesst hajszol s szinte csak a villamoson áldoz a nem anyagi hasznot hajtó olvasásnak. Az én mesterségem éppen tótágasa az amerikai rendnek. Hanem . . ., hanem! Ugyancsak ott a villamoskocsiban ült egy tudós külsejű úr — azóta meggyőződtem, hogy belseje is az, sőt mi több: költő — nos ennek az úrnak állandóan könyv volt a kezében. Elmerülve olvasott. Többnyire a Baross-tértől a Kálvin-térig tartott együttes utunk. O tovább utazott át Budára. Ennek az úrnak nyilván könyv az eleme — és ez az úr Szigethy Lajos volt, az Ev. Tanárok Orsz. Egyesületének jelenlegi, nagynevű elnöke. Könyv az eleme, de mennyire! Szigethy Lajos rövid két-három esztendő alatt 6 (hat) könyvet jelentetett meg: két kötet Luther-tanulmányt, (egy harmadik készülőben) egy kötet eredeti verset, egy csomó előadást, tanulmányt, cikket, ez is van legalább egy vaskos kötetnyi anyag és tetőzésül három kötet műfordítást. Egy-egy Szigethy könyv mind megkülönböztetett figyelmet érdemel, mind oly szemszögű távlatot nyit, amely merőben új és egyéni. Mind elmélyedést jelent a szellemi energiák központja felé. Üj meglátások villannak föl és vetnek nagy látókört, feltáró sugarakat. Ha ő szükségesnek találja indokolni a három kötetnyi műfordítását Schillerjének az előszavában, úgy mi azt mondjuk, az ö felmagasztosult szemlélete a világrendről, amely müveiből szabályos kristályokban kiragyog, már elég ok arra, megmutatni azt az utat (Werdegang), amelyen ehhez a kiegyensúlyozottságához közeledni lehet. K. F. Meyeren kezdve Goethén át jutott Schillerig, ez persze Szigethy belső fejlődésének a kronológiája. Szóval az enyhén realista (inkább romantico-graeco-realista) K. F. Meyer a kiinduló pontját jelzi Szighethy műforditásaínak. Mikor ez a kötetje került a kezembe, amelyről különben már egyszer szóltam nyilvánosan, először is „Lethe"-t néztem. Ez t. i. K. F. Mayernél azt jelenti, amit Petőfinél a „Szeptember végén“ : tökélyt és lefordíthatatlanságot. Nézem, összehasonlítom, ritmizálom, elmerülök benne — megállta a vizsgát 1 Ez műfordítás 1 Az eredetinek a hangulata ködlik a fordításon át. Ez művészet 1 — A többivel már könnyebben végezhetett sikeresen. Jött Goethe. Egy vizsgáló pillantás és Szigethy munkába áll — most már tudatosabban. Ha az első próbában megsejtések is hatottak még: itt már kész műsorral és rendszerrel dolgozik, szinte az eredetiség bélyegét viselik a fordításai. Csak egyet említek : Emlékezés. Miért száll egyre messzebb vágyód ? Nézd mily közel van a jó ! Csak ragadd meg boldogságod: Ez mindig jelen való !
