Protestáns Tanügyi Szemle, 1928
1928 / 1. szám - Dr. Törös László: Két új német középiskola-tipus
15 lett mondása pedig igy formulázta a művelődés, tehát az iskola célját is: „a tudatlan egységből a sokféleségen át a tudatos egységre jutás.“ Látható, hogy Tews szűkebb értelmezésű, tényleg egyetemesen kötelezőnek szánt ,.Deutsches Volkshaus“-a, mely rövidebb : csak hatéves elemiiskolát (Grundschule), erre következő hároméves középiskolát (Mittelschule), azután ismét hároméves felsöiskolát (Oberschule) kívánt, tehát a régi kilencosztályu középiskolákat e felső hároméves tagozatba törte volna, már elvben teljesen háttérbe szorult. Pedig még olyan férfi is, mint Harnack, a német theológia büszkesége, melegen karolta fel Tews eszméit, melyek az ízig-vérig gyakorlati nagy tanító élet- bölcseségét sugározták, mely olyan zivataros, megpróbáltatásos időben, mikor a falat kenyér, a puszta lét forog szóban, kétségkívül több sikert tud felmutatni, mint bármi más. Csupán tudományos szempontból voltak ellene aggályai. El is vetette a meglehetős óvatos és inkább tudományos irányú férfiakból álló konferencia ezt a tervet, maga Tews is cserben hagyta a Tanítóegyesület programmját : kompromisszumot kötött a Tanáregyesülettel, mely szerint emez is követeli a négy éves egyetemesen kötelező elemi, vagy „alapiskolát“, azaz megszűnnek e téren a drága és sok visszaélésre alkalmat adó előkészítő tanfolyamok (Vorschulen). Németországban ezelőtt nem kívántak nyilvános elemi iskolázásról szóló bizonyítványt a középiskolába felvételnél. Ma sem sokat adnak rá, külön felvételi vizsgálattal győződnek meg a gyermek odavalóságáról. Viszont Tews is meghagyja a középfokú oktatást, mai kereteiben, noha gazdagabb tagozódást kíván. Ebben is benne van, mások is lelkesen fejtegették egy nemzetibb irányú középiskola: „Deutsche Oberschule.“ Nevezhetjük mi célja szerint „nemzeti középiskolának“, sőt a népiskola nyolc osztálya végén tovább tanulásra vágyó tehetségek felvételére, egy rövidebb: az „Aufbauschule“ (teljes népiskolára épített középiskola). Erre meg a „népközépiskola“ nevet tartanám legalkalmasabbnak. Sajátságos, hogy óvatosságukban még a Reinhardt (Utolsó műve : Neugestaltung des deutschen Schulwesens. Leipzig 1919. Quelle & Mayer.) szélesen elterjedt és bevált frankfurti rendszerét is mellőzték : az egész vonalon nem merték bevezetni ezt a latint, görögöt magasabb évfolyamokra szorító formát, pedig ha valahogy, e képen látszott legmegközelíthetőbbnek a valóban „egységes iskola." Végeredményben ilyenforma tanúságot vonhatott le a kormányzat a birodalmi tanügyi konferencia hosszas vitáiból : „Egységes iskolát kell ugyan teremteni, felszállási és csatlakozási lehetőségekkel, de a különböző iskolatajok eddigi céljain, tudományos módszerén s az iskolázás időtartamán nem szabad változtatni.“ Követte is a birodalmi tanügyi konferencia határozatait a birodalmi belügy- s a porosz kultuszminisztérium, sokszor bámulatos önmegtagadással. Ez a hivatalos szervezés jelenti a következő fejlődést. A tárgyalások anyagát, miként a birodalmi konferenciáét, megint egy gondosan szerkesztett kiadványban bocsátotta közre a birodalmi belügyminisztérium: Die Umgestaltung des höheren Schulwesens, insbesondere die Einführung der deutschen Oberschule und der Aufbauschule (Leipzig, 1923. Quelle & Meyer).
