Protestáns Tanügyi Szemle, 1928
1928 / 4-5. szám - Külföldi lapszemle
184 1928. szept. 1. — Melegen ajánljuk e protestáns szellemű pedagógiai folyóiratot a tanárkarok figyelmébe. Megjelenik évente 4 háromíves füzetben. Ára 8 márka. Kiadója Teubner, Leipzig, Berlin. Az ez évi I. fűzet élén Joh. Steinbach J. H. Wichernt, mint ev. pedagógust méltatja úgy, hogy munkájának általános érvényű alapelveit és eljárásmódjait kiemeli. Határozottan keresztyén célt tűz a nevelés elé, melynek központja a Jézus Krisztussal való közösség, e célból az ember belső újjászületését követeli. De ennek a hitközösségnek a mindennapi életben kell gyümölcsöt hoznia. Az ilyen szellemű kér. nevelés színhelye a család, melynek segítségére akart sietni az ő intézetével. A nevelés lényegileg lelki gondozás, ami nem dresszurát jelent, hanem azt, hogy minden gyermekiélekben Isten tulajdonát lássuk, melyért felelősek vagyunk. Az ő intézetében követett nevelés főtényezői a tanítás, munka és közösségi élet voltak. A második cikkben Alfred Heussner ismerteti a pszichológia mai állását és rámutat arra, hogy a pszchológia szerencsésen kikerülte a természettudomány Scylláját, de most közel áll ahhoz, hogy a filozófia Charybdisébe zuhanjon; amint ezt pl. az u. n. Denkpsychologie (Stänigwald) mutatja. A következő cikk W. Stählin tollából az iskolai ájtatossággal foglalkozik. Először pontos meghatározását adja. Az iskolai ájtatos- ságot az iskola életnyilvánulásának kell felfogni, tehát nem egyházi szempontokból kell megítélni, hanem az iskola életformáiból és szükségleteiből kell kiindulni, Kiterjeszkedík még az áhitat idejére, formájára is. A kritikai követeléseket a cikk folytatása hozza majd, A fűzet egyéb rovatai: Archiv für Erziehung. Bücherbesprechungen. Mitteilungen. Verschiedenes. Sz. O. 2. Zeitschrift für pädagogische Psychologie, experimentelle Pädagogik und jugendkundliche Forschung. 28. Jahrg. Nr. 10—12. 29. Jahrg. Nr. 1. G. Lünk cikksorozatban tárgyalja a természet fogalmát és pedagógiai felhasználási módját. Nagy gonddal állítja össze a természet szó összes jelentéseit a legrégibb időktől. Ezeket 4 főágra lehet osztani: 1. jelentése a mindenségben nyilatkozó teremtő erő, 2. a létrehozott természet a maga teljességében, 3. az ember aktiv akarata, alkotó ösztöne és 4. az ember egyénisége passzív létezésében. E főjelentések egy csomó mellékjelentést involválnak, amelyek ellentét-párokba foglalhatók. Pl. : Istennel szemben a természet az összvalóság a végok nélkül; természet és szellem; az emberben a veleszületett adottságok és a felelős akarat; természet és kultúra, mint a szabadon teremtő ember műve; természet és művészet; stb. A természet fogalmának filozófiai megalapozásában keresi az ember érdeklődésének okát a természet iránt. Ez kezdetben önző: az önfenntartás és védekezés, később kifejlődik az önzetlen érdeklődés is. A külső és belső természet megismerése az emberiség és az egyes életében nyomon követi egymást. A természet felfogása jellemző a korok és egyéniségek egész világnézetére. A külső és belső természet választó kritériuma az önmagára eszmélés, az érté
