Protestáns Tanügyi Szemle, 1928
1928 / 4-5. szám - Külföldi lapszemle
185 kelés képessége. A naturalista világfelfogás éles bírálatát adva megállapítja a szerző, hogy a szellem és akarat a természet irányitója az emberben, a természeti adottságon az ember ezek által emelkedhetik fel. És itt a nevelés jelentősége is: a természet nyújtotta értékek felismerése és alakítása. Az ember háromféleképen foglal állást a természettel szemben; empirikus megismerési céllal, intuitív beleérzéssel, aminek a művészetben, de a pedagógiában is nagy jelentősége van (a gyermek természetének intuitiv megérzése) és végül az igy nyert ismeret alapján átalakitólag, formálólag. „A természet nemcsak adomány, hanem feladat, nemcsak szükségszerűség, hanem lehetőség, nemcsak teremtés, hanem ígéret is." A természettudományos módszer jogosult ismeretek megszerzésére, de a dolgok lényegét vele meg nem ismerhetjük. A természeti adottság az alapja a nevelhetőségnek is, de a létezőtől, az adottól a lehetőig, a kell-ig fel kell emelkedni. Megmaradni a természeti adottságnál bűn a szellem szentségével szemben. Az ember küldetése, hogy a természet fölé emelkedjék. A természet fogalmát kb. három jelentésben használjuk a pedagógiában: a gyermek természete, a nevelő természete és az anyag és eljárás természete. A természetes nevelés követelménye helyes fogalmazásban tehát azt teszi, hogy a gyermekben rejlő fejlődési tendenciákból kell kiindulni, az adott fejlődési lehetőségekhez kell kapcsolódni az emberi hivatásra való készítés pozitív céljával. A természetes nevelés nem jelent lemondást a nevelő hatásról, de ki akarja zárni az erőszakos és gyökértelen beavatkozást, valamint a szertelenséget. (Anyagtulhalmozás, agyonszemléltetés stb.) A nevelés jelentősége, hogy az ösztöncselekvések és mechanikus reakciók felé emelje az embert személyiségének megépítéséig. Az idősebb nemzedék átlagnivóját akarja továbbültetni a továbbfejlődésre való képessé tétel céljából. Értékek felismerésére és termelésére akar képessé tenni. A nevelés nehézsége az emberi lélek irracionális mivoltában rejlik. A természet a létezőt jelenti, az emberi lélek a leendőt is magában foglalja. A lélek ez irracionális lehetőségein hiusul meg minden naturalista pedagógia. A természet a kényszerűségek, a lélek a lehetőségek világa. E szerint a természetes nevelés felismeri a lehetőségeket, azokat érvényesíteni törekszik és megtalálja a megfelelő eljárást, hogy adott esetben meghagyja-e a növendékeket az adottságában, vagy felülemelje. A természetszerűség a belső szükség és a külső követelmény ki- egyenlitése. Dr. F. Giese, stuttgarti magántanár „Elemző lélektan, mint megértő és nevelő eljárás" cimen értekezik. A lélektan legújabb előrejutásában három nyereséges mozzanat állapítható meg. Egyik a psychotechnika felfedezése, másik az alkatkutatás, mely a szervezet és a lelki működések összefüggését vizsgálja, harmadik az analytikus lélektan, amelyet meg kell különböztetni a hírhedt psychoanalyzistől. Ez az analytikus lélektan érvényesíti a szellemtudományi lélektan két értékét: az okoza- tiság és érték fogalmát. Ezzel emelkedett túl a kísérleti lélektanon. A lelki összefüggések dinamikáját sikerül megalkotni. Pedagógiai szempontból kettős jelentősége van. A lelki jelenségek megértését és magyarázatát adja, mig a kísérleti lélektan megelégedett a tények puszta
