Protestáns Tanügyi Szemle, 1928
1928 / 4-5. szám - Trócsányi Dezső: Új magyar filozófia
138 az anyag és szellem conformitas-ából sokkal inkább a kritikai reálizmus álláspontja következnék, mint az ismeretelméleti szkepticizmus. Ebből a szkepticizmusból kiindulva mozoghatna szerzőnk a Vaihinger-féle fikcionalizmus vonalán, minthogy különben is vallja, hogy a dolgok magánvalóját nem ismerhetjük meg, — s ugyanazon okból vallhatná a Kant-i kriticizmust is. Gerőczöt azonban félre vezeti az az ismeret- elméleti gondolat, hogy a dolgokat a maguk valójában nem is ismerhetjük meg, s felkapja azt a gondolatot, amit Rickert-nél és másoknál is (Schmitt) megtalálni, hogy ismeretünk végső fokon valamilyennek tartás, hit, s most egy merész fordulattal ezt a „valamilyennek tartást", egynek veszi a vallásos hittel. Világos pedig mindenki előtt, hogy ez a két hit, ha már mindkettőt annak nevezzük, nem ugyanaz. Gerőcz különben az ő sajátos filozófiájával erre azt mondhatná, hogy ha nem is ugyanaz, de hasonló, s mi az azonosságot nem is tudjuk megismerni, csak a hasonlóságot, az a kétféle hit pedig hasonló. Az azonosság kérdésével különben a Gerőcz-féle filozófiának a punctum süliens-éhez értünk. Az azonosság elvét ugyanis megtagadja, a következő indokolással: „A létező élet nem tűri az azonosságot, a létező életet a különbségek adják.“ „Ha az identitást érvényesíteni akarnánk a gondolkozásban, gondolkozásunk megállna, és nem volna gondolkozás ; mert gondolkozni annyit is tesz, mint hasonlóságot keresni a különböző dolgok között. Ha „két" „ugyanazon" dolog állna előttünk (aminek elképzelése is nehéz), amelyek mindent ugyanúgy csinálnának, ez a kettősség megzavarna bennünket elménk rendes állapotában" (75. o.). Itt is világosan látjhatuk, Gerőcz Kálmán mennyire összezavar mindent, mennyire nincs tisztában az iskolai bölcseleti előtan alapfogalmaival, vagy mondjuk a logika alaptételeivel sem. Az azonosság elve, amely ellen itt Gerőcz harcol, nem mondja, hogy két dolog azonos, hogy „két“ „ugyanazon" dolog állhatna előttünk, hanem azt mondja, hogy minden önmagával azonos, vagy hogy valamely dolgot önmagával azonosnak kell gondolnunk: A = A. Ez természetesen nem zárja ki azt, hogy egyfajta dolgok vagy élőlények ne lehessenek, de egy faj két egyedét azért nem vesszük egynek. Az azonosság elvének tagadása különben nem új s nem is eredeti Gerőcz gondolat, ma is meg van pl. Keyserling-nál is. Ezzel természetesen nem akarjuk Gerőcz érdemét csökkenteni, mert hiszen a gondolkozás alapelveinek megtagadását, bizonyítás nélküli elvetését nem tekinthetjük sem érdemnek, sem bölcseleti tettnek. Világos, hogy az azonosság elvetéséből következik a többi ősrelációnak, a gondolkozási alapelveknek az elvetése is, de mit kapunk helyette? „Osrelációja is
