Protestáns Tanügyi Szemle, 1928
1928 / 4-5. szám - Trócsányi Dezső: Új magyar filozófia
139 csak a gondolkozó értelemnek lehet; — s ez nem más, mint a hasonlóság (melynek formája tartalmilag immanens hitet, hitben való hitet foglal magában ; előállási módja, (módszere) az ismétlés. (Platon helyesen mondja, hogy az ideák és dolgok viszonya: hasonlóság és utánzás)“ (81. o.). A gondolkozás alapelve, ősrelációja tehát a hasonlóság, hasonlót hasonlóval ismerünk meg. Hogy egyeztessük ezt azonban össze azzal, hogy a „dolgok magánvalója megismerhetetlen?“ Gerőcz így felel: „A hit a képzelet segítségével képet alkot a dolgokról és átadja a gondolkozásnak, mint összehasonlítás alá kerülő anyagot (hitdogmahalmazt). A dolgokról való ismeret akkor felel meg leginkább a dolgoknak, ha az ismeretben nyugodt lelkiismerettel erősen hiszünk" (103. o.). Hasonlítsuk most ezt össze a következő hellyel: „Az értelem háromirányú működést fejt ki a gondolkozás alatt: 1. felfogja az új érzéki és képzeti adatokat, 2. ezeket hasonlítja (asszociálja) a régi képzeteivel, melyeket többé kevésbbé érzetek is kisérnek (érzelem) és 3. feldolgozza az így nyert anyagot." (162. o.) Ragadjunk ki innen most annyit, hogy az utóbbi idézet szerint a hasonlítás annyi, mint asszociáció. Tehát a gondolkozás végső alapelve, ősrelációja az asszociáció ! Nem folytatom ennek a zűrzavarnak a kibogozását, mert szerintem Gerőcz Kálmán gondolatait logikus rendbe hozni lehetetlen. De ez csak természetes is: a logika alaptörvényeit eldobta, s helyükbe hozta a hasonlóság elvét, erről meg kiderült végül, hogy nem egyéb, mint az asszociáció. Ha az asszociáció a gondolkozás törvénye, akkor arról beszélhetünk, ami éppen eszünkbe jut, ha hiszünk benne és lelkiismeretünk nyugodt, igazunk van. Akkor pedig vitának, nézeteltérésnek helye nincs : minden igaz, amit hiszünk, s mindenkinek igaza van. Ez pedig lehet álláspont, de nem tudomány és nem filozófia. Mi az ember? Mik a dolgok? Gerőcz így felel: „A világ (én-emmel együtt nem jelenhetik meg előttem másképen, mint hitdogmatömeg; — végtelen halmaza a hittartalomnak. Az emberi érzékelő öntudatok benne csak a hasonlósági kapcsolatokat polarizáló hitcsomók, melyek a hittartalom nagy tömegében kapcsolatban vannak egymással is s a rajtuk kívül levő hittartalmi részekkel, amennyiben azokban hisznek. Az egyes többi dolgok is különböző hitcsomóknak felelnek meg. A világ képe az értékelő tudat hitcsomójában jelenik meg, — de ez a hítcsomó eljuttatja az emberi értelmet a dolgok egészének és részeinek a megvizsgálásához, bárhova és bármikor, — ha hiszünk azok fennállásában." „Ha hiheted, minden lehetséges a hivőnek") teszi hozzá Márk 9. 23-ből. Mi tehát az ember ? Hitcsomó, mondja Gerőcz. Mik a dolgok ? Kisebb- nagyobb hitcsomók.
