Protestáns Tanügyi Szemle, 1928
1928 / 1. szám - Dr. Vietórisz József: Régi céljaink, új eszközeink
6 hogy az ügy sikere a tanár egyéniségén fordul meg s emellett csak másodrendüek azok az eszközök, amelyek az új iskolajelleg, új tanterv és új rendtartás életbeléptetésétől várhatók. Kétségtelen, hogy közoktatás- ügyi kormányunk céltudatos politikája tiszteletre kényszeríti azokat is, akik nem tudnak egyetérteni a rendszerváltozás sürgősségével s egyik vagy másik részletkérdésben eltérő felfogást vallanak; hogy azonban menynyire hasznosak a reformok, azt csak a jövő fogja a tapasztalat alapján eldönteni. Minket a reálgimnázium kérdése érdekel közelebbről, mert intézeteink nagyobb részének ilyenné kellett átalakulnia. Nem vitathatjuk el helyénvalóságát a gyakorlatias irányú nevelés hangsúlyozásának, jóllehet — ismételjük — inkább elkerülhetetlen engedménynek, mint erősen megokolt szükségnek látszik; de nem fojthatjuk el azt a meggyőződésünket, hogy a redukált klasszikus műveltség nyelvi eszközét nehezen fogják pótolni az új modern nyelvek, amelyeknek kötelezővé tételével talán közelebb juthatunk az európai nagyhatalmak jóindulatához, de cserébe a görög nyelv feláldozásával bizonyára eltávolodunk a magasabb európai műveltség színvonalától. Sok reményre jogosít az olasz közeledés gondolata és ténye; nem kicsinyelhető ránk nézve a francia lelkiismeret megmozdulása; az az akció pedig, amely Rothermere lord tollából az igazság mennyköveit szórja Trianonra, hálás lekötelezettséget ébreszt a magyar nemzet lelkében. Szívből köszöntjük tehát mi is a nemes lordot, a magyar igazság elszánt bajnokát. De ez a mi igazságunk csak úgy nyerhet szankciót, ha teljes fegyverzetben jelenik meg s halálos ellenségeinket a talán hosszú ideig késedelmeskedő, de végkép semmi esetre el nem maradó elégtételre, mint posztulátumra, nem a meggyőzés puha szavaival, hanem a legyőzés kemény pallosával kényszerítjük. Magyarország feltámadásában úgy kell hinnünk, mint az isteni gondviselésben; de éreznünk kell, hogy ajándékot senkitől nem várhatunk s hogy becsületünkkel vagyunk felelősek az egészséges nacionalizmus útjának egyengetéseért. Szakképzettség, rátermettség, eltökéltség hivatásszerű kötelességünk megindításában, szeretet, türelem, következetesség az ismeretek közlésében és a fegyelem gyakorlásában, mindmegannyi kipróbált, de napról-napra megújuló segítségünk, hogy célhoz érhessünk. Végtelen fontosságot nyer ezzel a helyes tanárképzés szükségessége, mert csak így nevelhetünk férfias, jellemes, tettrekész nemzedéket a ránk váró emberfeletti küzdelem sikeres megvívására. Nemzetnevelő kötelességünket semmiféle egyéb szolgálattal nem pótolhatjuk, de annak kiegészítéséül sokat tehetünk tudományos, irodalmi és társadalmi munkásságunkkal is egyéni becsvágyunk kielégítésére és tanári rendünk tekintélyének fokozására. Szerencsésen megindított sajtóorgánumunk elég módot nyújt mondanivalóink közlésére és önművelésünk megkönnyítésére. Magunkra vessünk, ha nem adunk és nem nyerünk elég tápláló erőt a vérszegénység vagy közönyösség elkerülésére. S mily hatalmas új eszközzel rendelkezünk ifjúsági egyesületeinkben, különösen cserkészmozgalmainkban, amelyek hathatós előkészítő iskolái tanítványaink szükséges katonai nevelésének! A puszta fegyver azonban ép úgy, mint a néma betű, merőben tehetetlen eszköz az avatatlanok kezében és szemében; azt a lelket,
