Protestáns Tanügyi Szemle, 1928
1928 / 3. szám - Fejér Lajos: A francia középiskolák válsága
105 megszavazását kérte a bizottságtól, azaz 250.000 frankot az 1928. év utolsó negyedére. Az általános reform tehát csak csalogatóféle, az is csupán az 1928—29. évre. Fejtegetéseinek támogatására felhozta a miniszter egy-két városnak az ingyenes középiskolai oktatás terén tett kísérletét, mely a miniszter szemében igen sokat jelent és mindenkép meggyőző, mert az elemiből felvitt 88 gyermek közül 23 nyert dijat vagy egyéb kitüntetést a líceumokban, ahova beírattak. A pénzügyi bizottság, a miniszteri tanulmány és az ingyenes oktatás kedvező eredményének előterjesztése után szótöbbséggel megszavazta a 250.000 frank hitelt. Ugyanakkor egy millióval emelte a szellemi együttműködés nemzetközi intézetének a hitelét; végül két millióval az össztöndijak előirányzatát. Mindezek a bajok jórészt háborús következmények és a háború szelétől csapott országok mindegyike többé-kevésbé szenved tőlük, t. i. a gimnáziumok általános tapasztalat szerint néptelenednek és hova tovább népszerűtlenebbekké válnak; kivált oly városokban tűnik ez ki, hol több fajta középiskola között van módjuk a szülőknek választani s ilyformán az élettel közvetlenebb kapcsolatot tartó, gyakorlatibb irányú kereskedelmi, ipari iskoláknak adják az elsőséget, mint a franciák, szintén haszonelvi szempontokból. A középiskolai tanárság iskolai és társadalmi helyzete is ugyanazt a képet mutatja nagyjából, ugyanazon okoknál fogva, főkép a tanári javadalomnak szűk mértékben és egyéb hasonlóképzettségü társadalmi osztályok illetményeihez viszonyítva, igazságtalanul történt megállapítása, — leginkább pedig a tanárok által végzett kulturmunka értékének kellő megnembecsülése miatt. Bármennyi keserűség, aggodalom gyülemlett fel azonban idő folyamán a magyar tanárok lelkében ; bármennyit bosszankodnak, tépelődnek a megnemértés, a háttérbe szorítás elkedvetlenítő tényei mián maguk között, bizalmas társaságban; bármily őszinte szókimondással, férfiasán viszik közgyűléseiken a nagy nyilvánosság elő panaszaik, kívánalmaik hosszú sorozatát s bármily kemény határozati javaslatok hagyják el a merészebbek ajkait és jutnak bele sokszor enyhítés nélkül, letöretlen éllel a hatósági elöljáróknak szánt memorandumokba: komoly felelősségérzet dolgában messze maguk mögött hagyják francia kollégáikat' akik megunva az üres ígéretek mézes madzagát, egy szép napon, híva- rásuk erkölcsi természetének megtagadásával, az önsegély kormány- tudját maguk ragadták kezökbe és syndicatusba léptek ; ami egyértelmű azzal, ha mi azt mondjuk: a kommunistákkal árul egy gyékényen — jó nagy százalékuk. Hogy mérgesedtek el náluk igy a viszonyok, mily anyagi és társadalmi tényezők működtek közre, a hivatalos irányítás, a tanügyi kormányzat mely mulasztásokat, végzetes hibákat követett el, a közönség maga hogyan istápolta, élesítette ezt a szélsőségbe hajló világnézetei: minderről érdemes lesz külön képet rajzolni. Annyi gazdag okulás rejlik benne számunkra. Végezetül csak egy tanügyi furcsaságra legyen szabad rámutatnom,
