Protestáns Tanügyi Szemle, 1928
1928 / 3. szám - Szelényi Ödön: Az ág. h. ev. tanintézetek működése az 1926–27. évi iskolai évben
106 amely bár a francia elemi oktatás szégyenletes különlegessége, meg nem állhatom, hogy legalább futtában ide ne iktassam, mint a francia közoktatásügyi költségvetés tárgyalásai során kipattant kormányzati „nonsens‘‘-t. Herriot minisztert ugyanis, aki minden bomlási tünet dacára rendíthetetlen jó véleményt táplál a francia középiskolákról, mikor nemrég egy senator meginterpellálta: hány az olyan elemi iskola, melynek csak két növendéke van, hánynak csak három, nem számítva a rendes tanítók és tanítónők gyermekeit, a miniszter a következő választ adta : iskola 1 növendékkel: vegyes 34, fiú- 4, leány- 31, két növendékkel: vegyes 34, fiú- 2, leány- 59 ; 3 növendékkel: vegyes 107,- fiú 9, leány- 51. 1927. évi február hó 14-én egy képviselő megint tudakolván a minisztertől, hány iskola van tanuló nélkül, ezt a választ nyerte: üres iskola a) tanítóval 21, b) amelynek tanítója más szolgálatra van beosztva 220, c) tanító nélkül 941. Ha hitelesen kinyomva, komoly, előkelő világlapokban (Temps, Figaro, Iournal des Debat) nem olvasná az ember saját szemével e nekünk furcsán hangzó számokat, hitetlenül rázná a fejét. Hogy megérthessük, ahhoz a francia keresztül-kasul feldúlt közéleti viszonyok ismeretére volna szükség, melyekről beszélni talán később még lesz alkalmam és kell is beszélnünk, ha tisztán akarunk látni kifelé s meg nem ijedni sem a nagy csörtető, sem a magunk árnyékától. Különben is, ellenfelünket ismerni: öröm s félgyőzelem. Mezőtúr. Fejér Lajos. Az ág. h. ev. taníntézetézetek működése az 1926—27. ísk. évben. (Az értesítők alapján.) Nagy nemzeti katasztrófák után a közvélemény kettőzött érdeklődéssel fordul az iskola és nevelés ügye felé, hogy a felnövekedő nemzedék jobb nevelésével a nemzet jobb jövőjét megalapozza. — Ezt tapasztaljuk minálunk is, ezért látjuk azt, hogy a kormány mellett, mely uj tantervi és szervezeti változtatásokkal igyekszik iskolaügyünket gyökeresen megreformálni, a nevelés egyéb tényezői, az egyházak, községek, nemkülönben a család és a magánosok is szinte féltő gonddal fordulnak az iskola felé, A mi egyházunk szempontjából ennek az érdeklődésnek 2 fontos dokumentuma a jelen évben, az egyet, egyháztól kiadott: „Magyarországi ág. h. ev. Középiskolák rendtartása" és az „Utasítás a vallásosságnak és az ev. öntudatnak az áll. tanterv keretében az ev. középfokú iskolákban való ápolására.“ (mindkettő 1927-ben) E két kfadvány érdekesen tükrözteti iskoláink kettős feladatát: az állami keretekhez való alkalmazkodás, a korszerű haladás mellett, saját öröklött egyéni charismáínk továbbápolását,
