Protestáns Tanügyi Szemle, 1928

1928 / 1. szám - Dr. Vietórisz József: Régi céljaink, új eszközeink

Régi céljaink, új eszközeink.

Azt a távolságot, amely a cél kitűzése és megvalósítása között hol kisebb, hol nagyobb mértékben jelentkezik, a rendelkezésére álló eszközök mennyisége és minősége szerint szüntetheti meg a haladásra hívatott#ember. Örök küzdelem ez a folyamat, életünk megnemesítője és megszépítője, ha eszményre törekszünk, elhomílyositója és meg- szeplősítője, ha nem vagyunk válogatósak, Életünk értékének és munkánk méltóságának megállapításánál tehát semmi esetre nem közömbös dolog, hogy milyen célokra törekszünk és milyen eszközöket használunk.

Valamint az ok megszűnik az okozat bekövetkeztével, amely ismét további okozatnak okául szolgál, a kitűzött cél megvalósúlása is új célkitűzést hoz magával, ami nélkül élni se tudnánk, talán nem is kívánnánk. Amennyiben pedig ugyanaz a cél többféle eszközzel is megvalósítható, az idők folyamán az adott helyzethez és körülményekhez képest revízió alá kerülhetnek a célokkal együtt az eszközök is. Különösen nagyjelentőségű mozgalmak, nagyfokú megrázkódtatások és nagymértékű átalakulások után nyer időszerűséget a revízió kérdése a nemzeti élet megnyilvánulásának minden terén, amely válságos helyzetbe jutott.

Felfogások, elvek, törekvések ; erkölcsi, politikai, társadalmi eszmék : irányok, viszonylatok, összeköttetések valamennyien új megfontolás tárgyaivá lettek hazánkban is a megzavart egyensúly helyreállitására irányúló munkában. Elvont elméletek, jó- vagy rosszhiszemű tévedések, korszerű áramlatok egyedül a siker szempontjából kerülnek a megítélés mérlegére s bizony felül maradnak, ha könnyűeknek találtatnak. Helyesen és méltán, ha úgy kívánja a közérdek s ha minden időkre megáll az az igazság, hogy a hazáért kockáztatni lehet mindent, de magát a hazát semmiért kockára tenni nem szabad.

Ilyen elgondolással teszem a legnagyobb általánosságban való megfigyelés tárgyává új középiskolai törvényünk célkitűzését, nem- külömben intézeteinket, az új cél régi eszközeit. A hely és alkalom azt teszi feladatommá, hogy intézeteink alatt a protestáns középiskolákat értsem, amelyek kezdettől fogva egyforma jellegűek voltak s ha ma nem azok lennének, olyannokká kellene tennünk őket, annak az érzelembeli egységnek nevében, amely nemzeti szempontból mindennél kívánatosabb princípium, a mi felekezeti érdekeink szempontjából pedig épen a nevelés terén nélkülözhetetlen és elengedhetetlen körülmény.

Régi középiskoláink kivétel nélkül egyházi jellegűek voltak és csak a Ratio Educationis tette őket állami célok eszközeivé. Minthogy azonban az állami mindenhatóság elve szervezeti és jogi kérdésekben sértette az iskolafenntartó felekezetek autonómiáját s egyben nemzeti szempontból is aggályosnak látszott, a protestáns iskolák sem a Ratio, sem az Entwurf egyébént racionális intézkedéseit nem siettek magukra nézve kőtelezőknek elismerni; nem is hajtották azokat végre. Ennek az lett a következménye, hogy az életben jelentkező valóság messzire esett a rendelctek szellemétől.

Első középiskolai törvényünk, az 1883. évi XXX. t.-c., az egységes célkitűzés közös nevezőjével s a követelmények pontos megszabá-