Protestáns Tanügyi Szemle, 1927
1927 / 9-10. szám - Nagy Miklós: Az ifjúság vallásos fejlődése
217 emberek állanak nagyon messzi, — hiszen ez könnyen érthető volna, mint az eredendő bűnösség következménye. De maguknak a világeseményeknek a lefolyása is ellentmondásban van minden erkölcsi követelménnyel, amit a lélek velük szemben támaszthat. Lehetséges az, hogy a jó Isten teremtette az igazságtalanságoknak ezt a világát ? Miért engedi egyáltalában érvényesülni a gonoszt ? Miért engedi boldogulni a bűnöst és tönkremenni az igazat? Milyen másnak kellene lenni a világnak, ha igazán a keresztyén Isten teremtménye volna! Itt van tehát az istentagadás ősi problémája, amiből a kételkedés születik. És mégis ez csak részben intellektuális kételkedés. Mélyében élménykonfliktus rejtőzik: a kívánatos jó és a gonosz reális uralma, az Isten és az ördög között levő antinómia. Felix Dalm élete és működése ifjúkorától kezdve ennek á problémának a nyomása allatt állott. Az ő centrális élménye a Téja-élmény: „Miért, ó miért kellett elbukni Téja királynak és népének árulás és csalárdság által, ó igazságos Isten, ha Te odafönt uralkodói?" Minden vonalon az ártatlan szenvedés! A kételkedés kiindulási pontja gyakran a szülők között levő szerencsétlen viszony, mint pl. Lily Braun-nál vagy ismét Dalm-nál, akinek lelkében ez a lelki csapás nyílván egészen eggyéolvadt a Téja-kérdéssel s végül nagy költői intuícióvá formálódott. Ilyen kétségek közül egyedül a filozófia nem vezet ki; belső etikai erők által kell e szétrombolt világot újjáépíteni, vagy rom marad az. A kételkedés és összeütközés mindhárom formája a környezet vallásosságától való időleges elidegenedésre vezet. A vallásos fejlődésnek ez a második fázisa, tetszőlegesen rövid lehet; lehet, hogy egészen titokban folyik le. Minden esetre szükséges, erősen vallásos egyéniségek és tudatos vallásos meggyőződések kialakításához. Lélektani szempontból teljesen mellékes, hogy vájjon a környezetben talált vallásegyházi fogalmakkal szemben bekövetkező összeütközés a fogalmak szubjektív nem-értésén, vagy a vallásrendszer tökéletlenségén alapul. De bekövetkezhetik az az eset is, hogy a vallásos élet itt tartósan zátonyra fut. Kizártnak tartjuk, hogy valaki teljesen vallástalan legyen, épen úgy, mint ahogy az élet nem lehet meg valami — ha még oly primitiv — életértékelés nélkül. De a létnek ez az oldala a tudat számára teljesen a küszöb alá sülyedhet, mintahogy az ifjúkor végén egészen általánosan valami vallásos hidegség szokott bekövetkezni. A legtöbb esetben azonban előbb még egy tisztulási, újjáépítési folyamat, az igazi vallásosság felé való fordulás szokott bekövetkezni. A vallásos fejlődés harmadik periódusa lassan jön, ha a második periódus kételyeiből és küzdelmeiből a saját, relatív mértékben tartós állásfoglalás csirái fejlődnek ki. A fejlődés ritmusának és a jelenségek formáinak végtelen sokféleségét bizony nem igen lehet szabályokba önteni. Még a későbbi kimerítő magyarázgatásokról is le kell mondani ezen a téren. Ha a legáltalánosabb lehetőségekből indulunk ki, 1. bekövetkezhetik a teljes vallásos közömbösség állapotába való átmenetei; 2. lehet a szakítás legalább is a történeti keresztyénséggel olyan határozott, hogy egy teljesen más jellegű vallásosság áll elő; 3. bekövetkezhetik a keresztyén meggyőződések újjáépítése, amely vagy teljesen
