Protestáns Tanügyi Szemle, 1927
1927 / 6. szám - Hazai és külföldi irodalom
139 kivált Németországban. A fenti tájékoztató munka tehát elismerést érdemel, hogy a .vallásos szocializmus“ gyűjtőneve alá foglalt irányokat elkülönítve, legalább vázlatosan bemutatja. Szerző Sombarttal szocializmuson a társadalmi viszonyokat rendező észszerű elvet érti, de mivel ennek főharcosa a szociáldemokrácia, ez a két fogalom olykor összeesik nála. Ezért nem érthetünk egyet szerzővel abban, hogy csak a keresztyénség és a mai proletár-szocializmus közt lát ellentétet, ellenben nem lát ellentétet vallás és szocializmus közt. Ezzel szemben igy formuláznók véleményünket: A vallás és igy a keresztyénség bármely politikai párttal megfér, ha ez utóbbi nem kapcsolódik össze valamely világnézettel. Már pedig a mai proletárszociálizmusnak ép az a baja, hogy össze van forrva a Marx-féle materializmussal, mihelyt azonban ezt elveti vagy módosítja, mint a revizionista szociálizmus megkisérlette, megvan a lehetőség a megértésre. Nézetünk szerint tehát az egyik ev. püspök egyik reformációi beszédjében (1925.) túllőtt a célon, midőn azt állította, hogy a mi ideálunk ugyanaz, mint a szociálistáké, mert teljesen megfeledkezett a szociálisták hitvallásáról: a marxizmusról; amig ez alapon állanak, bizony nemcsak az eszközök és a mód, hanem az ideál is más itt, meg ott. Egyébként a mű tanulságosan ismerteti az ide tartozó mozgalmakat és végzi az u. n. németországi vallási szociálistákkal, meg a katholikus szociálistákkal. Mindezek túlnyomólag keresztyén alapon állnak és egyfelől a keresztyénséget akarják szociális szellemmel megtölteni, másfelől a szociálizmust ehristianizálni. De magában a szociálizmusban (szociáldemokráciában) is mutatkoztak törekvések egy új vallás megalkotására, ami nem más, mint a marxizmussal, illetőleg a természettudományi materalizmussal való szakítás. Ezt a törekvést (mely nálunk — sajnos — nem igen mutatkozik) csak örömmel üdvözölhetjük, de viszont tévedése az u. n. vallási szociálizmusnak, hogy kizárólag a szociálistáktól várja a nyugati kultúra megújhodását, holott a modern élet és világ megújításában a polgári osztálynak is közre kell működnie. Sz. ö. UirdghjFerenc: Tiszta szó kell. (Uersek.) Berlin 1927. Ludwig Voggenreiter Verlag magyar osztálya. 61. lap. Szerzőnek első (legalább Í3 előttem első ismert) kötetéről van szó. Az erjedés, a forrás stádiumában van még .életnek mustja“, de jó úton ahhoz, hogy rövidesen megérjen s üdítő itallal szolgáljon az irodalom szomjazóinak. Mesterei, akiknek hatása észrevehetőleg érvényesül kötetében, Ady és Babits. Ady-hatásra vallanak a szókincs, ismétlés, szimbólumszeretet, találó képek és hasonlatai, míg Babits főkép vers-technikája kialakulásánál érezteti hatását, de mindezek sok-sok eredetiséggel párosulva jelentkeznek nála. Hasonlatai újak, megkapóak, sokszor a modern technika köréből kölcsönzöttek: a jóság meleg árama lobog át lelke kábelén s ha a kábel elszakad: ez a halál.
