Protestáns Tanügyi Szemle, 1927
1927 / 6. szám - Hazai és külföldi irodalom
140 A magasság léghajósa ő, ki megkísérel kidobni magából mindent, hogy röpülhessen a tiszta ég felé, nem akar a föld porába hullani. Kidobja vágyait, fájdalmát, szerelmét, de mind kevés; majd ha ő fekszik lent összetörve, akkor éri el az eget lelke léghajója. Tépő fájdalom zenéje cseng fülébe, e legigazibb emberi nóta. „Örök futás“, „Április“, „Nyugtalanság átka“ Babistra, „Adj kevesebbet Uram“, „Váltott lovakon a halálba“, „Álom-vonat“, „Tengerbe dobott kő“ pedig már cimökkel is Adyra emlékeztetnek. A hazaszeretet nosztalgiája „Kivirágzott a város“ c. versében jut kifejezésre. „A csillagokra nézek. Keresem őket. Vágyom onnan lenézni most az éjszakán. Látni sötét mezőket hegyek közé szorítva és szólni fájó szívvel: én hazám. Sötét e földön minden; fölötte árva csillag s álomban élnek rónák és hegyek. És fényben, jajban, bűnben kivirágzik a város a sötét, árva magyar sík felett . . . .“ Ügyes technikai felkészültséggel indul kötete: „A hold lenéz a földre, A szája síró, görbe. Hideg, bús téli este. Csöndesség messze-messze. Kis halk falusi házak A csöndbe kivigyáznak . . .“ stb. (Hold). Egység nincs a kötetben, eszmehullámok hömpölyögnek, sodrának erre-arra. A keresés lázában nem válogat irodalmi irányok közt, vegyesen szolgál mindegyikből. Szabad vers, szonett, csengő rímek játéka, gondalatritmus, egykét szótagos és 2—3 sorba nyúló verssorok váltakoznak kötetében, sőt egy helyütt még szürreálistaszerú akkord is vegyül verselése muzsikájába: „Jesz, szőr, ez a bébim, jesz szőr, ez a Médim, jesz, szőr, ez a görlicém, cigány- Muzsika és furcsa hangok rekedt Zöreje, bor, sör, fiatal, öreg Kaszirnők bágyadt mulatsága jaj ... .“ stb. Vannak viszont igen bájos költeményei, a cím követelte tisztaszó forrása lelke legmélyéről buggyan elő. „Realitás legyen, valóság. Ne nyomja titkos értelem, Ne sejtesse a végtelent, de Legyen maga a végtelen.*