Protestáns Tanügyi Szemle, 1927
1927 / 6. szám - Sz. Ö.: Francke Ágost Herman
118 csapata lesz az egyetemes keresztyénségnek a hitetlenség ellen vívott nagy harcában. Ez a nagy cél bizonyára megérdemli azt, hogy ennek érdekében kálvinista anyaszentegyliázunk elhagyván egyes régi, megszokott, de a jelenben helyt nem álló tanügyi rendelkezéseket, szabályokat, új, szokatlan, de sikert Ígérő csapásokon törjön előre a kálvinista nevelésügy korszerű, alapos megszervezése, a kálvinista nevelési ideál megvalósítása felé. Sursum corda! Induljunk új útakon új sikerek aratására, régi dicsőségünk öregbítésére. Borsos Károly. Francke Ágost Herman. f 1727. junius 8. A harmincéves háború után Németország népe anyagilag, erkölcsileg ki volt merülve. Fásultság és közöny vett rajta erőt és nyugalom volt az egyetlen, amire áhítozott. Erős szellemi lendületnek nyoma sincsen, utánzás a jelszó minden téren. A tudományban Aristoteles uralkodik a maga skolaszticizmusával, a képzőművészetben az idegenből jött barokk, a költészetben és irodalomban vértelen tudós - poétaiskolák vezetnek és a terjedő nyelvrontás ellenében nyelvművelési törekvések. Nyilvánvaló, hogy ez a lelkiség politikai téren az abszolutizmusnak, egyházi téren pedig a hierarchiának és ortodoxiának kedvez. Ebben a helyzetben tűnik fel egy misztikus etikai ellenáramlat, az u. n. pietizmus, mely friss erőt, elevenségei visz bele az ev. egyház megdermedt testébe. Kb. 1670 ben indul meg, 1690 körül diadalmaskodik és 1720-tól kezdve lassanként hanyatlásnak indul. Azonban ez a mozgalom tkp. nem szorítkozik csak Németországra és a protestáns egyházakra, amennyiben Angliában a puritánizmus és independentizmusban, Hollandiában a coccejanizmusban, a kath. Belgiumban és Franciaországban pedig a janzenizmusban rokonáramlatokat kell látnunk. Valamennyit jellemezte, hogy nagyobb súlyt helyeztek az evangeliumszerü életre, mint a tiszta tanra, az élő kegyességre, mint a betüimádó intellektualizmusra. Tekintsünk el ezúttal a pietizmus szóhoz fűződő kedvezőtlen mellékértelemtől és nézzük azt az értéket, azt az újat, amit hozott a romokban heverő Németországnak, az elerőtlenedett társadalomnak, kétségkívül református hatások alatt. A pietizmus elsőben a vallásos embert maga lábára állítja és a bibliához utalja és ezzel bizonyos fokig elidegeníti az egyháztól és a
