Protestáns Tanügyi Szemle, 1927
1927 / 6. szám - Sz. Ö.: Francke Ágost Herman
119 hitvallásoktól. Hierarchikus törekvésekkel szemben az egyetemes papság elvét juttatja érvényre, amiért az egyház hivatalos képviselői ellene fordulnak. Megteremti a vallásos épülésnek új formáit, javítja a vallástanítást, mert a mechanikus emlékeltetés helyébe a katecbizáló eljárást teszi, hogy az érzelmeket is megindítsa és a vallásos élményt, kivált a megtérést elősegítse. És ezzel ez az eredetileg egyházi-vallásos áramlat jelentékeny kihatással lesz a nevelésügyre is. E tekintben legnagyobb alakja Francke. Nem a nagy gondolatalkotók, hanem a nagy szervezők közé tartozik, mert nem örökbecsű gondolatértékeket, hanem mintaszerű intézményeket hagyott hátra. Eredetiségét nem szabad túlbecsülni. Amint kiindulásában ugyanis a német pietizmus megindítója, Spener befolyása alatt áll, úgy pedagógiai elveit és eszméit is jórészt másoktól vette át. E tekintetben döntően hatottak rá a gothai tanügyi viszonyok, a kegyes Ernő fejedelemtől kiadott „Iskolai metódus“ (1642.) és az ennek szellemében szervezett gothai iskola, melybe maga is járt és melynek főkötelességévé a gyermekeknek a keresztyénségben való nevelése tétetett. A káté, egyházi ének, bibliaolvasás, az Isten igéje alá rendelt fegyelem, de emellett a gyakorlati élet számára való előkészítés — mind olyan mozzanat — melyet a fiatal Francke hallei iskoláiban mintaképül választhatott, de amely már Comeniusnál is megvan, ki kétségkívül hatással volt Gothára. Francke hires „Kurzer und einfältiger unterricht“ c. műve (1702.) teljesen keresztyén szellemet tükröztet, de a gyakorlatban az erősen hangsúlyozott keresztyén céllal bizonyos utilizmus kapcsolódik, mely a való élet követeléseihez idomul, tehát tág teret enged a reáliáknak és a francia nyelv megtanulását is sürgeti. Ez utóbbi tekintetben kora „gáláns“ Ízlésének adózik. Ő maga a francia pedagógusok sorábanr Fleuryt, de kivált Finebert becsüli, kinek hires műve szellemében (Éducation des filles) rendezte be leányiskoláját, sőt ezt a müvét le is fordította. Mindezekből kitűnik, hogy Francke nem tör új útat, nem jelent fordulatot a neveléstörténet mezején, mint pl. Rousseau vagy Herbert. Az ő neveléstörténeti jelentősége abban foglalható össze, hogy hallei intézeteiben megvalósítja az utolsó kísérletet abban az irányban, hogy az egész élet vallásos szempont alá helyeztessék és iskoláit ennek megfelelőig berendezze. Utána a felvilágosodás és Rousseau hatása folytán mindjobban uralomra jut a naturalizmus, a túlvilágra néző nevelési ideál helyébe lassanként a földi életben berendezkedő individualisztikus-humanitás eszménye lépett, mely hadat üzen az eddigi egyházias-humanisztikus nevelésnek és minden teológiai nézettől menten magát a gyermeket a maga természeti adottságában helyezi az előtérbe, azt pedig az eddigi felfogással ellentétben jónak tekinti. Francke ellenben, akárcsak a janzenisták („Port Royal“), az eredendő bűn tanát egészen komolyan veszi és ezért aszkétikus szellemet honosít meg és tart fenn iskoláiban. Felfogása szerint a gyermeket megromlott természeténél fogva egy percre sem szabad fel
