Protestáns Tanügyi Szemle, 1927
1927 / 4-5. szám - Zelenka Margit: A leánycserkészetről
20 tiszta,* ami megint csak a „Mens sana in corpore sano* igazságának gyermeknyelvre való fordítása. Mindezeket a követelményeket gondosan elmagyarázzák a vezetők a leendő cserkészleányoknak, megértetik és a gyermek saját életéből a gyermek által felhozott példák révén meggyőződnek a törvények helyes felfogásáról s bizonyos próbaidő sikerült kitöltése után leteszi a cserkészsorba kerülő leány a következő fogadalmat: „Én X, Y. fogadom, hogy teljesítem kötelességeimet, melyekkel Istennek, hazámnak és embertársaimnak tartozom; minden lehetőt megteszek, hogy másokon segítsek; ismerem a cserkésztörvényt és mindenkor megtartom.“ Ezután megkapja a jelvényt, az ártatlanságot jelképező fémliliomot és ettől fogva viselheti a cserkészegyenruhát. Itt kell kitérnem arra a sok támadásra, mely különösen a legutóbbi időben a kath. papság részéről érte a mozgalmat az egyenruha miatt. Kifogásolták és nőietlennek mondták pl. a bőröv viselését, a bőrövről lelógó zsebkést és iránytűt, vagy a nyakkendőt, pedig mindez igen használható eszköz kiránduláskor, vagy első segélynyújtáshoz. (A nyakkendővel pl. igen hamar és ügyesen lehet hordágyat összeróni.) Ugyancsak nőietlennek mondták a három ujj felemelésével történő köszönést, holott ez nem a katonai tisztelgés utánzása, vagy változata, hanem emlékeztetés a hármas fogadalomra. Ezeknek a kifogásoknak és ellenvetéseknek a kicsinyes és elfogult volta oly szembetűnő, hogy hosszabb cáfolat, úgy hiszem, teljesen fölösleges. — A törvények és a fogadalom mellett említenem kell még a köszönés másik módját, mely szintén komoly életfelfogásúvá, munkaszeretővé és lelkiismeretessé igyekszik nevelni a cserkészleányt. Egyszerű és megkapó ez a köszönés: „Jó munkát!“ Mennyivel komolyabban hangzik ez a nagyon általánosan használt, de ezzel a cserkészköszönéssel Összehasonlítva, bizony elég léhán csengő: „Jó mulatást“-nál. Szépen jellemzi az Isten, haza, embertársai iránt való munkára testben-lélekben mindig kész cserkészleányt ez a jelszó is: „Légy résen!“ A felsorolt elvek tehát, mint láttuk, annyira a Biblia, pedagógusok és filozófusok értékes és halhatatlan eszméin alapszanak, s annyira megfelelnek a lelkünkbevésődött Íratlan törvényeknek is, hogy helyességük bizonyítgatása szükségtelen. Kérdés csak az, hogy, ha ilyen sok szempontból köztudomásúak ezek a parancsok, ha ennyiszer és ilyen hangsúlyozottan hallottuk és halljuk őket állandóan, minek azokat új fogalmazásban újra adni? Pedagógusok előtt, akik tudják, hogy a gyermeknek minden általánosság, minden távoli és elvont parancs, vagy tilalom megfoghatatlan, de minden, ami konkrét és egyéni vonatkozású, minden, amit a saját kis életébe vágónak talál, rendkívül érdekes és könnyen felfogható, fölösleges ezeknek az u. n. cserkésztörvényeknek a hasznosságát fejtegetnünk. Kétségtelenül fejlesztik ezek a gyermek jellemét s közelebb visznek egy lépéssel a nevelés nagy céljához, ahhoz, hogy a gyermekből személyiséget, még pedig saját boldogságát, embertársai boldogulását, hazája javát és Isten dicsőségét híven munkáló emberséges embert fejlesszünk.
