Protestáns Tanügyi Szemle, 1927
1927 / 1-3. szám - Beköszöntő
2 Elsőrangú egyházi érdek s egyúttal elsőrangú magyar érdek tehát a protestáns eszményeknek megfelelő protestáns középiskola, illetve protestáns tanárság. Ennek a nagy érdeknek hűséges szolgái, szószólói akarunk mi lenni s már beköszöntőül ennek a nagy érdeknek elutasíthatatlan, sürgős követeléseként hirdetjük: 1. Meg kell szervezni a református és evangélikus tanárságot külön-külön a maguk különleges feladataiknak végzésére; meg kell alkotni a két testület egységes frontját, a közös nagy ideálok egyesült erővel szolgálására. 2. Össze kell forrasztani a protestáns templom és a protestáns iskola munkáját s munkásait olyan elválhatatlan testvéri harmóniába, aminőben voltak a reformáció diadalmas időszakaiban. 3. Az újabb protestáns tanárnemzedék képzésére, nevelésére, különös nagy, az eddiginél sokkalta nagyobb gondot keil fordítani. Hogy ez a három követelés jogosult is, sürgősen teljesítendő is, azt hisszük affelől nincs véleményeltérés illetékes körökben. A mikéntre vonatkozólag később mondjuk el véleményünket s nagyon szívesen várjuk, kérjük mások véleményét is. Hogy közös folyóiratunk szelleme, éppen közösségénél fogva, határozatlan, színtelen lesz : ne aggasszon senkit. A szerkesztők egyike sem fogja megtagadni a közösség kedvéért saját egyéniségét, határozott református, illetve evangélikus felfogását. Mindegyik ir és irányít a saját szellemében; folyóiratunk szelleme tehát nem valami közös egyveleg, hanem határozott kálvinista és határozott lutheránus szellem lesz együtt, egyszerre. Hogy ebből nem lesz-e baj, nem lesz-e összeütközés? Kizártnak tartjuk. A kétféle szellem között, ha akad is némi különbség, de ellentét, összeütközésre kósztő ellentét, egyáltalában nincs. Szeretjük és megbecsüljük egymást; egyek vagyunk abban a 90% ban, ami összeköt, tisztelettel hajiunk meg az előtt a 10% előtt, ami elválaszt bennünket. Hisszük és hirdetjük, hogy a pedagógia, egyházi irodalom s a társadalmi élet még számos más területén sokkal helyesebb, üdvösebb, a két protestáns felekezet együttműködése, mint elkülönzése. Mostani összefogásunkkal is példát szeretnénk adni az együttműködés üdvös voltára. Bizalommal kérjük tehát református és ág. h. ev. testvéreink szives támogatását. Attól se tartson senki, hogy folyóiratunk felekezeti jellege felekezeti elfogultságot, egyoldalúságot, felekezetieskedést, a pedagógia terén tudományos igazságoknak felekezeti szempontok alá rendelését, elhomályosítását vonja maga után. Nem! Szó sem lehet róla. Hitünk szerint a mi felekezeteink olyan felekezetek, amelyek nem felekezetieskednek; azaz nem felekezeti szempontokból, nem felekezeti célra készült szemüvegen keresztül, de tiszta, bátor, minden elfogultságtól, önáltatástól mentes szemekkel nézik a világot, a világ minden jelenségét, múltját, jelenét és jövendőjét. Mi szerkesztők, saját felekezetűnk hűséges fiaiként sohasem felekezeti igazságot keresünk, hanem csak az igazságot s egész nyugodtak vagyunk affelől, hogy igazságkeresé-
