Protestáns Tanügyi Szemle, 1927
1927 / 4-5. szám - Nagy Miklós: Az egységes köznevelési törvény kérdéséhez
1 tékosan hivatkozom rájok, abban a meggyőződésben teszem, hogy a tanári hivatás teljessége szempontjából nélkülözhetetlen posztulátumok, amelyeket sem az oklevél jelességének, sem a fellépés bátorságának egyoldalú előnyével nem lehet pótolni. Elhatározókig döntő tényező természetesen újra meg újra, ismételten, a tanárnak szinte veleszületett rátermettsége, mely a szerteágazó irányok útvesztőjében s a szabályok korlátái között is bizton halad a maga útján előre. Nem mondom én, hogy könnyű a tanári pálya és a tanár munkája; e felfogás hangoztatását azokra bizom, akik könnyelmű felületességgel siklanak el közönséges felfogással nem érzékelhető s általuk ismert mértékkel nem mérhető tevékenységünk felett. Csupán a magunk számára akartam mindenkor alkalomszerű mementót nyújtani e tizenkét ponttal, amelyben részint annak az elvnek érvényesítése folytán, hogy az Isten félelme a bölcseség kezdete, a társadalom alapja a tiszta erkölcs s becsületes munka nélkül nincs igaz hazafiság, részint annak az elvnek mellőzése következtében, hogy az oktatás és nevelés nem feltételezi egymást, a tekintély szerzi meg a sikert, nem pedig a siker a tekintélyt s a hideg szigor többre visz, mint a meleg szeretet, legjobb meggyőződésem szerint röviden benne van didaktikánk és disciplinánk egész methodikája. Dr. Uietórisz 3ózsef. flz egységes köznevelési törvény kérdéséhez. Iskolarendszerünk bajai között nem a legutolsó az sem, hogy az iskolák sokféle válfaja között ma már a szakember is nehezen tud kiigazodni. A kor haladásával, a szükségletek növekedésével, az élet differenciálódásával mindig újabb és újabb iskolatípusok keletkeztek. Sajnos azonban, ez a sokféle iskola nem tudott egységes szervezetté összeforrni. Külön célkitűzések szerint, külön utakon járnak; egymással édes keveset törődnek. Minden iskolatípus zárkózott, egyéni életet él annyira, hogy még a tanárok sem igen tudják, mi folyik a társiskola falai között. Hát még a közönség: a szülők, a gyermekek! Honnan tudhatják, milyen iskolát célszerű választani, mikor néha talán maga az iskola sem látja világosan, hogy milyen feladatot kell neki megvalósítani. Ezért az örökös elégedetlenség a felsőbb iskolákban, hogy az alsóbbak megfelelő alap nélkül bocsátják el növendékeiket, ezért válnak szinte áthidalhatatlanokká a nehézségek iskolaváltoztatások esetén, ezért bajos dűlőre jutni a tantervek szerkesztésénél, ezért nem igen tudja megérteni a nagyközönség az iskola törekvéseit. Nagy szükség lenne az összes magyar iskolák egységes szervezetbe való foglalására. Nagy szükség lenne az egységes köznevelési törvényre. Komoly és alapos megfontolás után meg kell állapítani,
