Protestáns Tanügyi Szemle, 1927
1927 / 4-5. szám - Nagy Miklós: Az egységes köznevelési törvény kérdéséhez
8 hogy a mi korunkban, speciális magyar viszonyaink között milyen iskolafajtákra van szükség. Hogy a szükséges iskolafajták milyen mellé-, illetve alárendeltségi viszonyban álljanak egymással. Hogy melyik iskola mire adjon képesítést, milyen feladatokat tűzzön ki maga elé. S hogy az igy szervezett iskolarendszer képes legyen hézag nélkül a mai generációt a jövő nagy feladataira előkészíteni. Csak ha ezt megcsináljuk, ha a magyar iskola nagy épülete mindenki előtt áttekinthető módon készen áll, akkor lehet igazán és helyesen hozzáfogni a bebútorozáshoz: a különböző iskolafajok életének a szabályozásához. Csak igy kerülhetjük ki a súrlódásokat, az erők szétforgácsolását s a folytonos toldozgatással együttjáró anomáliákat. Nem arra gondolok, hogy elhatározó gesztussal az iskolaügy terén tabula rasat kell csinálni s kockázatos kisérletezésképen teljesen új iskolarendszert vezessünk be. De olyanformán, mintahogy minden egészségesen fejlődni akaró városnál 50 meg 100 évre előre készítik a szabályozási terveket s csak az igy észszerűen kijelölt útak és terek mentén engedik meg az építkezést, úgy kell előre előkészített törvénnyel szabályozni a magyar iskolázás fejlődését is. Hiszen a mai állapotok mellett igazán bajos lenne megmondani, hogy milyen irányban haladunk, — még talán azt is, hogy haladunk-e hát egyáltalán. * * * Minden embernek, bármilyen körülmények közé veti is a sors, bármilyen életpályára jusson, szüksége van általános műveltségre és szaktudásra. Nagyképü definíció helyett jobban magyaráz a példa: az irás, olvasás, számolás, hittan, a magyar történet és a magyar föld ismeretének elemei, a természet leggyakrabban előforduló jelenségeinek a megértése az az általános műveltségi rész, amit a falusi cipésznek, a vasúti munkásnak, a földművesnek, a hivatalszolgának, a kubikosnak egyaránt ismerni kell. Ez a tartalom emeli az embert az állat fölé s ez teszi képessé arra, hogy a körülötte folyó világ eseményeit megértse. Ehhez kell járulni a szaktudásnak, ami az illetőt képessé teszi arra, hogy életét és családját fenntartsa. A cipőcsinálás, a sinrakás, a szántás, a kubikolás, a kézbesítés már szaktudás, amire csak annak van szüksége, aki azzal foglalkozik. Magasabb fokon is könnyen megkülönböztethető a műveltség két oldala. Minden felsorolás nélkül bizonyos, hogy vannak dolgok, amiket az orvosnak, az ügyvédnek, a papnak, a mérnöknek egyformán ismerni kell. Ez a műveltség általános része. A másik rész: a szaktudás az, ami épen megkülönbözteti az orvos munkáját a mérnökétől, a tanár munkáját az ügyvédétől. Iskolarendszerünket olyanná kell alakítani, hogy mindenki legkönnyebben, a legegyszerűbben és a legalaposabban tudja megszerezni magának úgy az általános műveltséget, mint a szaktudást. Sőt: törvényben kellene kimondani azt is, hogy minden foglalkozás üzéséliez szakműveltség, szakiskola végzése is kell. (Furcsa állapot is az pl., hogy egy cipő csinálásához előképzettséget követelünk, a nemzeti vagyon száz meg száz holdnyi területét pedig minden képzettség, minden szaktudás nélkül művelhetik, ronthatják egyesek.) Ilyenformán
