Protestáns Tanügyi Szemle, 1927
1927 / 9-10. szám - Egyházi és iskolai hírek
251 az építő bizottság fejét, ő terjesztette elő és hajtotta keresztii a javaslatokat a képviselőtestületben. Góbinak ez érdemeiről megemlékezik az új gimnáziumi épület zárókövében elhelyezett okmány és nagy elismeréssel szólt róla a közös felügyelő, dr. Zsigmondy Jenő, megnyitó beszédében. Góbi kitűnő magyar nyelvi és irodalmi tankönyvei a középiskolai tanúló ifjúság több nemzedékébe oltották bele a hazafias eszményi lelkesedést. Nevelő hatásukat fokozta a szerző ízig-vérig magyar, művészien tömör stílusa. Mind a nyolc osztály számára összesen 11 kézikönyvet írt •' olvasókat és nyelvtanokat, stilisztikát, retorikát, poétikát, irodalomtörténetet. Az 1886-ban megjelent Stilisztika maradt a legnépszerűbb, annyira, hogy húsz év alatt hat kiadást ért meg. Szélesebb körben a tankönyvek révén ismerték és becsülték Góbi Imre nevét. Közvetlenül halála előtt még az az öröm érte Góbit, hogy költeményeit kötetbe gyűjtve „Csak szálljatok !“ címmel kiadta a budapesti ev. gimnázium volt növendékeinek egyesülete. Egyes versei már régebben, 1880-tól kezdve, megjelentek a Budapesti Szemlé-ben, Vasárnapi Üjság-ban, Ország-Világ-ban, Üj Idők-ben, a „Vetés közt“ című verse több Anthológíában is. Talán csak véletlen, hogy az első vers „Karácsony-est“, Arany János egyik költeményével egyszerre jelent meg a Budapesti Szemlében, de jellemző, mert Góbi egész költészete felett Arany szelleme lebeg, az ő valószerűsége és formatökéletessége hatja át különösen a gyűjtemény régibb darabjait. Kivitelben és hangulatban olykor feltűnő eltérések mutatkoznak versei közt, ami abból érthető, hogy közel félszázadnyi idő alatt keletkezett a gyűjtemény, hiszen például az „Előhang“-ot, a „Végszó"-t, a „Két árva“ című hosszabb népies elbeszélést 1927 elején, 80 éves korában írta Góbi. A versek első csoportja („Sirató“), a költő négy éves korban, 1879-ben elhalt első fia emlékének van szentelve; az apai szív bánata itt a klasszikus elégia hagyományos nemes formájában szólal meg. A második ciklusban („A háború“) az öregember elcsukló hangon, kusza mondatokban zokogja mérhetetlen fájdalmait hősi halott fiának a sírjánál. Másutt kedvesen pajzánkodó, mókázó humor csillan fel, vagy nagyszerű alföldi tájképek és népjelenetek táróinak elénk. Néhány, 1921-ből való mesteri fordítás modern német költőkből, bámúlatos nyelv- és formakészségről tanúskodik. Góbi Imrétől még egy regénynek is beillő hosszú novellát („A kígyó") közölt a Budapesti Szemle, egy kisebb novellát („A kis Jutka karácsonyestéje“) a Vasárnapi Üjság, több elbeszélést a Hódmezővásárhely, a Pesti Hírlap francia novellák fordításait, Könyvismertetései és bírálatai a Budapesti Szemlében és a Philológiai Közlönyben jelentek meg. Kiadta az egyetemes evang. egyházi levéltár katalógusának első kötetét. Góbi Imrében az alföldi magyar faj ősi jellemsajátságai ritka harmóniába olvadnak, megnemesítve, a nyugati kultúrától átitatva. Sohasem hivalkodott idegen nyelvismereteivel, német, francia, angol irodalmi olvasottságával, de magyar voltát és különb nyelvtudását mindig büszkén hangoztatta. Talán ebből a tudatból sarjadtak másnemű nagy képességei,
