Protestáns Tanügyi Szemle, 1927
1927 / 9-10. szám - Egyházi és iskolai hírek
252 itt gyökerezett egész egyéniségének ösztönös felsőbbsége. Amikor elköltözött közülünk, úgy éreztük: egy szebb és jobb világból, a régi nagyok közül való volt. Loisch János. Csak nagynehezen tudunk belenyugodni Masznvik Endre hirtelen, váratlan elvesztésébe. Hiszen akkor távozott el körünkből, mikor szellemi ereje törhetetlennek látszott, mikor újszövetségi fordításával talán irodalmi sikereinek legnagyobbikát aratta és mikor jubileumának nagyszabású megünneplésére készültünk ! Váratlan elhunytéból oly tragikus erővel csap felénk a múlandóság lehellete, hogy önkénytelenűl eszünkbe ötlik a régi magyar haláltánc-ének: „Király vagyok, de micsoda az tisztesség, micsoda ez világi dicseködés? mert embernek király-ura a halál, azért elmegyek meghalni,'1... Bizony Masznyik Endre király volt a szellemiek birodalmában, bár soha nem kérkedett vele, mert a tudósok hiúsága ismeretlen volt előtte. Széleskörű munkásságában soha sem a kitüntetés vágya, hanem egyházának és a munkának a fanatikus szeretete irányította. Egyszerű embernek maradt meg a legnagyobb sikerek közepette is. Mert Masznyik nemcsak kiváló tudós és iró volt, hanem keresztyén ember a Jézus-követők értelmében, aki mindig megalázkodott a Megváltóval szemben, mert tudta, hogy csak igyekezett elérni azt, aki megragadta őt, de nem érte el. Masznyik Endre oly sokat alkotott és dolgozott, hogy a magyarhoni ev. egyház utolsó, 50 éves történetének sok lapja hiányos volna az ő neve nélkül. Oseredeti tehetségének fényes bizonyítéka, hogy nem volt külföldi egyetemen, csak itthon Szarvason, Sopronban, Pozsonyban és Budapesten tanult, úgyhogy külső indítások nélkül magából merített legtöbbet hatalmas munkásságához. Rövid selmeczbányai tanárkodás után a pozsonyi ev. theol. akadémia lett korszakos működésének színhelye. Pozsony főleg az ö működése révén lett egyik messzevilágító őrhelye a magyar protestántizmusnak. így: az ő nevéhez fűződik az első ev. lapnak, az „Ev. Egyház és Iskola" megindítása, a Luther Társaság megalapítása, a Pozsonyban nagy kedveltségre emelkedett „Protestáns Esték" rendezése, a legelső theologiai ifjúsági Otthon felállítása, a Theol. Szakkönyvtár megindítása. Szinte beláthatatlan irodalmi működésének főbb állomásai: Luther Élete (1887). Ev. Dogmatika (1888), Pál apostol élete és levelei (1895—1896). Jézus Élete ev. képekben (1907). Luther műveinek fordítása (6 kt.), melyet ő kezdeményezett és amelyből legtöbbet ő fordított. Végül az Újszövetség fordítása (1925). Mint tudóstól talán távol állott tőle a filológiai akribia és pedáns pontosság, de ezt fényes tehetségével pótolta. Általában könnyen, gyorsan és roppant szeretettel dolgozott az utolsó percig. Az ószövetség fordítása közben hullott ki kezéből a toll. Mint stiliszta: egyike volt a legjobbaknak a prot. theol. irodalom terén, mindig színes, eleven, ötletes, aki szükség esetén a polémiától sem riadt vissza és ilyenkor félelmetes debatternek bizonyult. Ezt mutatja különösen Dcbreczennel (Balogh Eerenccel) az unitáriusok érdekében, Lepsényi Miklós páterrel Dr. Masznyik Endre (1857—1927.)