Protestáns Tanügyi Szemle, 1927
1927 / 9-10. szám - Hazai és külföldi irodalom
240 E tartamilag súlyos, külsejére is megnyerő könyv igazi komoly munka, igazi szakember alkotása; az érdekelteknek pedig e mellé még vonzó olvasmány is Mert ugyan melyik mezőtúri embert ne érdekelné áldozatos, hitbuzgó ősének sorsa, egyházi tevékenykedése ? A múltnak egy-egy ragyogó, napsugaras, vagy fellegek borította sötét korszakáról vonja le a leplet a Szerző Sehol egy adat, egy évszám, vagy megállapítás, amit okmányokkal ne igazolna, szavahihető bizonyságokra vissza nem vinne s ne utalna megbízható forrásokra. Pedig feladata nagyon súlyos, mert a mezőtúri ref. ekklézsia legfontosabb kútfői, a XVI. és a XVII. századra vonatkozók mind odavesztek kétszeri, a törökök és a rácok előli menekülése alkalmával. így csak az egyházi levéltárra, Mátriculára, az Ekklézsia Protocollumára támaszkodhatott és más kéziratokra, melyeket ő mentett ki a feledékenység és pusztulás tengeréből. Átvizsgálta azon kívül árgus szemekkel mindazokat a történeti útalásokat, kutforrásokat, ahonnant egy nevet, egy évszámot csak kihalászhatott műve számára. Egyháztörténetét a város történetével párhuzamosan adja. Mezőtúr helyén már a történelem előtti időben laktak, de a reformáció idejéig csak ásatások és egyéb leletek tanúskodnak róla. A reformáció előtt már találunk számos mezőtúri ifjút a külföldi egyetemeken, ott szívják magukba az új tanokat s haza jőve itthon gyümölcsöztetik is azt Az 1530-as években már gimnáziuma van az újonnan alapított túri ekklézsíának, ez mutatja azt a mélységes hatást, amit a reformáció kiváltott az ősi lakosokban és az a körülmény, hogy Mezőtúron az egész lakosság egytől-egyig protestáns lett, közelebbről pedig a kálvinista eszmék követőivé, amit szerző elfogadható érvekkel bizonyít. A katolikus egyház Mezőtúrra csak 1776-ban állíttatott vissza „a kát. egyházakat minden áron szaporítani akaró püspökök és túlbuzgó világi urak" közreműködése folytán, bár „e tény magában véve sérelemnek nem mondható" — jegyzi meg róla szerző. Teljes történeti hűséggel és pártatlansággal rajzolja aztán a reformáció utáni állapotokat, a török hódoltság és különböző menekülések korát, az üldözés és elnyomatás, valamint a zaklatások idejét, majd a szabad fejlődés korszakát, végül az anyagiakkal folytatott végnélküli küzdelmeit. Mindenütt az igazságra törekszik, sine ira et studio festi az elnyomók álláspontját, itt-ott még védeni is iparkodik eljárásaikat a nélkül, hogy meggyőződéséből valamit is feladna. Minden tekintetben mintaszerű egyháztörténeti alkotásnak tekinthető, amennyiben nyoma sincs benne a vallási türelmetlenségnek, adatai mindenkor pontosak s meggyőzők. Fejlődés története az egyház alkotmányról és a presbitériumról elsőrangú. Érdekes unikumot említ 1818-ból, amikor a presbiteri gyűlésen egy presbiter javasolja, hogy a szülők gyermekeik tanittathatásában segíttessenek oly módon, hogy ... a szülők gyermekeik taníttatásáért semmit se fizessenek. Az ingyenes iskolázás terve tehát komoly formában jelentkezett már 1818-ban s maguk a tanítók hiúsították meg ezt attól való félelmükben, hogy „felette sok tanítványaik lesznek s a fize
