Protestáns Tanügyi Szemle, 1927
1927 / 1-3. szám - Mohr Győző: Szemelvények fogalmazástanomból
17 Szemelvények fogalmazástanomból. Lélektani alapvetés. Gondolataink szóbeli közlését különösen két lelkierő szabályozza. Az egyik a kifejezések alaki elrendezésében nyilatkozik meg és utóbb szinte öntudatlanul működik. Eredménye a nyelv szervezetének a kiépítése : a nyelvtan. A nyelvszervezeti erőnek ez a rendező megnyilatkozása öröklött (kollektiv természetű), nemzetenként száll elődről utódra és fejlesztéséhez az egyén körülbelül oly mértékben járul hozzá, miként az egyes korallcsiga a milliárd között a korallszirt felépítéséhez. Évezredes müvek ezek. Amig tehát a nyelvszervezeti erőnek eme megnyilatkozása inkább a nyelvtani szabályokat, formákat eredményezte, addig egy másik a gondolatok elnevezésében, a kifejezésekben, a szavak megválasztásában mint egyéni alkotó erő jut az érzékelés körébe. Ez a folyamat az egyén készségétől, Ízlésétől függ és igy annyi változatot mutathat fel, mint amennyi az ember. Ez a jelenség minden szóbeli közlésnél megfigyelhető. Az ember a nyelvtani formákat öntudatlan rendező nyelvszervezeti erőként örökli, ezek fejlesztésébe alig-alig folyhat be észrevehetőleg, de ezeket a formákat az alkotó nyelvszervezeti erő kifejezésekkel öntudatosan tölti meg egyéni Ízlés és készség szerint. Ebből következik, hogy a rendező nyelvszervezeti erő egy adott fokig — a nyelvtan beidegzéséig — fejleszthető az egyénben. Azontúl ez az erő mint csudálatos érzékenységű nyelvőr működik a tudat küszöbe alatt s minden nyelvtani vétség ellen hevesen tiltakozik. Az alkotó nyelvszervezeti erő fejlődése beláthatóbb, amint ezt a világirodalom nagyjai mutatják. Amikor tehát a fogalmazási készség fejlesztéséről van szó, az egyéni, az alkotó nyelvszervezeti erőre gondolunk első sorban, mert ez egyén szerint fejleszthető. A rendező nyelvszervezeti erő tere a nyelvtan. Az alkotó nyelverő utján természetesen fejlődik észrevétlenül a nyelv szervezése is, amint az egyes korallcsiga saját házikójának építésével törzsének egyetemességét is szolgálja. Végső eredményben tehát a közirály fejlesztésének a módszere azonos az alkotó nyelvszervezeti erőével: használja az élőszót és az írást egyrészt a kiváló irodalmi termékek fokozódó behatósággal történő taglalásakor, másrészt az ezzel párhuzamosan folyó fogalmazás és szövegezés alkalmával. flz élőszó, fl kön^vnélkül való tanítás. Az élőnyelvet kiskorunkban átvesszük a felnőttektől. Minél több fogalmat szerzünk, annál több szóra van szükségünk. Jó irályhoz nagy szóbőség kell, ezt meg szorgalmas és bőséges könyvnélkül-tanulással lehet biztosan összegyűjteni; tanácsos a legkülönbözőbb tárgyú, jellegzetes szavú szövegeket könvvnélkül tanulni és fennhangon elmondani, így a hallást is belevonjuk a munkába azáltal, hogy megszokja a jó hangzást. A könyvnélküli betanulás minden fokon behatóan gyakorlandó.
