Protestáns Tanügyi Szemle, 1927
1927 / 7-8. szám - S. Szabó J.: Emlékezés az Országos Református Tanáregyesület fennállásának 25 éves fordulóján
153 Tanintézeteinknek mintegy az őstípust, a görög yvfiratiov jellegét kell felölelniök, ahol az ifjúság sportegyesületekben, cserkészcsapatokban, tornaversenyeken edzi magát erőteljes férfiakká, hogy lelki és testi kiképzésükben szintén a görög eszmény, a xaXoxayaiHa valósuljon meg. Hogy a magyar református iskola a nevelési irányt a jövőben is azzal a hűséggel fogja szolgálni, mellyel a nemzeti szellemet mindig ápolta; hogy református tanárságunk nyomasztó anyagi helyzetében is nemes idealizmussal fogja munkálni e nevelési irányelvek diadalát s benső hivatottsággal fogja a jövő nemzedék leikébe is átplántálni nemzeti eszményeinket: „hiszem és vallom." S e hittel és bizalommal tagtársainkat tisztelettel és szeretettel üdvözölve, közgyűlésünket ezennel megnyitom. Dóczi Imre egyesületi elnök. Emlékezés az Országos Református Tanáregyesület fennállásának 25 éves fordulóján. Kecskemét, 1927. junius 8. Tisztelt Közgyűlés ! Az élet mai rohanó iramában ráérünk-e a múltra visszapillantani ? Egy negyedszázad emlékoszlopa emelkedik fel előttünk az idő nagy temetőjében és a lázasan siető nemzedéket a régi klasszikus felirattal figyelmezteti: Siste viator! Talán jó lesz egy kis pihenés az izgalmas hajszában! Álljunk meg hát néhány pillanatra és az emlékezet szelíd fényénél olvassuk el: mi van arra a negyedszázadot jelző oszlopra felírva ? A hazai református tanárság egységbe tömörítésének gondolata mindjárt a magyar református egyház egy testté forradásakor s ezzel együtt tanügyünk egységes szervezetének kialakulásakor felvetődött. A múlt század nyolcvanas éveinek korszakalkotó tanügyi mozgalmai, amelyek református egyházunkban is egyetemes tanügyi szerv és egységes tanterv létrehozásában nyilvánultak meg, közelébb hozták egymáshoz az egyházkerületenként széttagolt református tanárokat. De bár történtek kísérletek országos tanáregyesület megalakítására, annak megvalósítása a magyarországi református egyház és iskola egységét megteremtő és kodifikáló debreceni országos zsinat után mégis csak húsz esztendő múlva következett be. Addig egyházkerületenként külön működtek egyes tanári értekezletek, egyesületek és irodalmi körök. Legjelentősebb közöttük úgy szervezettségénél, mint tagjainak számánál és munkásságának súlyánál fogva a Tiszántúli Református Tanáregye-
