Protestáns Tanügyi Szemle, 1927

1927 / 7-8. szám - S. Szabó J.: Emlékezés az Országos Református Tanáregyesület fennállásának 25 éves fordulóján

154 sülét, melyen, mint alapon épült fel 25 esztendővel ezelőtt országos egyesületünk. Akkor, midőn ennek megalkotására elérkezett az idő teljessége, egy tevékeny és nagy copceptiojú államférfi intézte hazánk közoktatás­­ügyét. Mozgalmas életet vitt a tanügy minden ágába. Tanügyi kong­resszus (1896), tantervrevisió, tantervi utasitások készítése (1899) egymást érte. Más oldalról református egyházunkban is új gimnáziumi tanterv készült (1901) utasító megjegyzésekkel és összehívták a harmadik országos zsinatot, amely oktatásügyünkre és tanárságunkra is nagy­fontosságú törvénymódosítások előtt állott. Mindezek az iskolai didaxisra és methodikára, valamint a tanárság közjogi helyzetére, a tanári prag­matikára és iuiridikára vonatkozólag sürgős kérdések megoldását kívánták a református tanárságtól. Az önkormányzati elveinkből folyó szervezeti, rendtartási, igazgatási, felügyeleti problémák egész sora várta a református tanárságnak nem exclusiv, de sajátos helyzetétől megkövetelt speciális működését és erőkifejtését. A bibliai paizsos férfiúval való küzdés, az atra cura is nyomasztólag hatott reá. A ren­dezetlen és ki nem elégítő tanári fizetések, nemkülönben a felekezeti tanárokat illető nyugdíjtörvények hiányai izgalomban tartották. A rá­várakozó nagy feladatok eredményes teljesítését csak közös akaratból eredő, vállvetett munkássággal lehetett elérni. Országos egyesületünk létrehozására azonban a tárgyi indítékokon kívül elhatározó jelentőséggel léptek fel az érzelmi és személyi motí­vumok is. Az új korszak alatt a nyolcvanas években nagy arányokban megindult tanügyi lendület református intézeteinket is egymásután emelte ki a particulák kisszerű köréből és hatalmas fejlődési lehetőséget tárt fel előttük. A hazai egységes egyetemi tanárképzés sokaknak nyitott útat a pedagógiai pályára s a folyton szaporodó tanári állások succres­­centiáját biztosította. Államsegéllyel fölépült és kiegészült gimnáziumaink­nak pár évtized alatt sokra nőtt tanársága az „egységben az erő“ elvénél fogva érezte, hogy a református tanügy művelése, tanári köz­szellem ápolása és érdekeinek megóvása végett tömörülnie kell. Ugyanez az érzelem hatotta át a többi középfokú tanintézet, nemkülönben a főiskolák tanárait is. És a Gondviselés országos nevű és jelentőségű hívatott vezért is mutatott s adott ennek a testületnek, akinek elméje, tudománya, bölcsesége és tekintélye immár egy negyedszázad óta világol az egyesület előtt. Minden közrehatott tehát, hogy 25 eszten­dővel ezelőtt egyesületünk létrejöjjön, az idők viszontagságai között is fennmaradjon és virágozzék. Pedig a borzalmas s végeredményében reánk nézve lesújtó világ­háború, belső forradalmak és erőszakos megszállások közbejötté miatt egyesületünknek is nehéz próbát kellett kiállania. Nemcsak virúló élettel teljes tagjainak nagy számától fosztották meg és négy évi szünetelésre kényszerítették a szomorú viszonyok, hanem szerencsétlen hazánkkal együtt széjjel is tépték. A háború előtt évről-évre szaporodtak egyesü­letünk rendes tagjai, akiknek száma a megalakuláskor 358-ra ment, mig 1914-ben már 515-re emelkedett. Félezerre rúgó hatalmas gárda sorakozott és munkálkodott tehát egyesületünk fennen lobogó

Next

/
Oldalképek
Tartalom