Protestáns Tanügyi Szemle, 1927
1927 / 7-8. szám - Dóczi Imre: Elnöki megnyitó az Országos Református Tanáregyesület közgyűlésén
Elnöki megnyitó az Országos Református Tanáregyesület közgyűlésén. 1927. junius 8. Bár múlt évi közgyűlésünkön már úgy nyilatkoztam, mint akinek utoljára volt alkalmam egyesületünk elnöki székéből református tanárságunkhoz szólanom, jelenlegi közgyűlésünk ünnepélyes jellege, mellyel Tanáregyesületünk 25 évi működését zárjuk be, arra késztetett, hogy e 25 éves múlt édes-bús emlékezetével üdvözöljem református tanügyünknek e századok emlékeitől megszentelt ősi kollégiumában összegyűlt tagtársainkat s a megtisztelő bizalomért hálás köszönetünket nyilvánítva, lelépő tisztikarunkkal együtt vegyek búcsút egyesületünk vezetésétől. Egyesületünk negyedszázados működéséről, melynek majdnem felét nemzetünk leggyászosabb korszaka bénította meg, hogy mit tettünk ez alatt a tanári közszellem építésére, testületi érdekeink előmozdítására, református tanügyünk fejlesztésére s nemzeti kultúránk emelésére: mindezekről ügybuzgó alelnökünk lesz hivatva megemlékezni. Én ezúttal más irányban kívánom az emlékezet fáklyáját meggyújtani. Mint kulturegyesületnek ugyanis lehetetlen hallgatással mellőznünk azokat a lelkesült centennáris ünnepségeket, melyeken az emberi művelődés két nagy szellemének, a nevelés és a zenei művészet legnagyobb újkori mestereinek, Pestalozzi és Beethoven emlékének haláluk százados évfordulója alkalmából úgyszólván az egész művelt világ kegyelettel áldozík. S megemlékezésünkkel nemzeti kultúránk nevében nekünk is le kell rónunk a hála és kegyelet adóját halhatatlan szellemök iránt, kiknek emlékét egyetemes emberi hatásuk mellett, idegen létökre is éppen egy lánglelkü magyar főúri hölgy, Brunswick Teréz grófnő úgy fűzte össze, hogy míg a zenei művész tőle nyert ihletet, addig a nagy pedagógus őt ihlette meg oly mélyen, hogy áldozatkészsége és lelkes agitációja folytán a kisdedóvás terén Európa majd minden államát megelőzhettük.
