Protestáns Tanügyi Szemle, 1927
1927 / 6. szám - Mohr Győző: Új elgondolású fogalmazástan
121 Említhetnék még némely stilisztikai, retorikai és irodalomtörténeti tankönyvben és évvégi értesítőkben előforduló tételsorozatokat, de ezek módszer hiányában tisztára gépies munkára vezetnek. Ezzel szemben mindenekelőtt azzal kell tisztában lennünk, hogy a fogalmazás összefoglaló lelki működés, sok tudatos és öntudatlan, a tudás küszöbe alól felbuggyanó lelki összetevő: érzés, érzelem, akarás, képzet eredője, egységes megnyilatkozása. Ezeknek a főösszetevőknek a kiegyensúlyozása voltakép a fogalmazástanítás feladata oly módon, hogy azok eredője egyénileg szabályzott: stilus, irály legyen. Ebből mindjárt kitűnik, hogy a fogalmazástanítás sem lehet egyvonalu. Minthogy a fogalmazás az érzés, érzelem, akarás és képzet eredője, ezek alakulásától függ a fogalmazás egyénisültsége és ezek befolyásolhatásától a fogalmazás tanításának a lehetősége. A tanuló érzésére közvetlenül csak korlátoltan gyakorolhat az oktató befolyást, az akarásra kevesebbet, az érzelemre még kevesebbet. Döntő azonban az oktató befolyása a képzetek kialakulására és ezeken keresztül az érzésre, érzelemre és akaratra. A céltudatos irányító a a fogalmazásoktatásban a képzeten keresztül indul el, felkutatja a régi képzeteket és megfelelő újakat fűz hozzá. A fogalmazástanítás tehát ezt tudva, először a kész képzetekből merít anyagot a szabad tétel nyomán (Der freie Aufsatz), azután tér át kötött tételre (Der gegebene Aufsatz). 1. A „szabad tétel“ azt jelenti, hogy az oktató a képzet-köröket megmozgatja és a tanuló szabadon választ a benne visszhangot keltő képzetekből fogalmazási tárgyul. 2. A „kötött tételéhez a fejlődés az a foka szükséges, amikor a lelki összetevők már kiegyensúlyozódtak. A jövő rendszerének alapelgondolása lesz, hogy a fogalmazás tanításának a kész képzetekből kell kiindulnia, tehát az anyagból a a formához vezet, nem a formából az anyaghoz; ezt kívánja gondolkodásunk logikai berendezése. Első feladat a meglevő képzetek feltárása. Ez számos diákfogalmazvány közlésével történik kezdetben oly módon, hogy a tanuló maga is az adott mintákhoz hasonló megélést ssövegez meg. Majd következik az elvonás a tételen keresztül a vázolásig. Ehhez íűződnek a gyakorlati utasítások az eredendő nehézségek legyőzésére ; ezt követi egy tanítási minta. Az egész elgondolást befejezi a nemzeti közirály végcélul való kitűzése. A jövő könyvének berendezése tehát a következő lesz : A) Gyakorlati rész: I. Fogalmazványok. II. Tételek. III. Vázlatok. B) Elméleti rész : IV. Elmélet. V. Gyakorlati utasítások. VI. Eredendő nehézségek. VII. Tanítási minta. VIII. Befejezés.
