Protestáns Tanügyi Szemle, 1927
1927 / 4-5. szám - Borsos Károly: Megjegyzések
49 s a Continnatio során, a 109—127. lapon csakugyan ott találom az 1654. jun. 2-án mondott Sermo Valedictoria-t, melynek Patakon való megjelenéséről sem a Szabó K. Régi Magyar Könyvtára nem tud, sem mi itt Patakon élők eddig nem tudtunk semmit. Ekkor a Búcsúbeszéd nyomtatott szövegében keresem a kérdéses passzust s hogy jobban megértsem, segítségül hívom Dezső Lajosnak a Nemzeti Nőnevelés 1881. évfolyamában közzétett magyar fordítását, de hiába, így se találom benne a Fináczy-kérdezte és magamcitálta passzust. így tehát sajnálattal kellett Fináczy úrnak is jelentenem és sajnálattal kell folyóiratunkban is közölnöm, hogy a magyar nemzethez intézett e sorok a Búcsúbeszédben nem találhatók meg. Én mint említém, Stromp és Schneller dolgozata nyomán idéztem e sorokat; Stromp műve 188. lapján így vezeti be azokat: „Comenius, midőn Sárospatakról 1654-ben elbúcsúzott, ezt hagyta ott örökségül“ — s következik az 5 soros idézet. Hogy honnan, mely szövegből, mely forrásból veszi idézetét, nem mondja meg; ő, sajnos meghalt s így nem vonhatjuk már érte felelősségre. Schneller Stromptól vette át az idézetet. Ezentúl tehát törölnünk kell a magyar pedagógiai irodalomból Comenius e sorait. Tévedésünkre, a Stromp szavaiba vetett bizalmon kívül, abban kereshetünk némi mentséget, hogy e sorok teljesen megfelelnek Comenius szellemének, mert egészen természetes, hogy aki a schola maternara oly nagy súlyt helyez, a lingua maternat is magasra értékeli; ha tudjuk, hogy a külföldi Bisterfeld is magyar nyelven idézget a latinos korszakban, semmi meglepőt nem fogunk találni abban, hogy Comenius, a hálás hospes, a nationalis lingua művelését ajánlja jóltevőinek. De különben e sorok két előző, idevonatkozó nyilatkozatával is teljes összhangzásban állanak s szinte azok kibővítésének tetszenek. Rúcz Lajos. Dr. flávorka Sándor: »fl magjjar flóra kis határozója«. Budapest, 1926. Studium. — A szerző tollából harmadéve megjelent .Flora Hungarica“, mely a maga nemébén klasszikus alkotás, a tudományos botanika birodalmában járatosabbak számára hézagpótló mű. Meghatározókönyv hiányát azonban a középiskolában is éreztük. A Csereiféle növényhatározó már elavult, amellett a főbaj, hogy nem is lehet kapni. Égető szükségünkben jött segítségünkre Dr. Jávorka Sándor kis határozója, mely háromszáz és egynéhány oldalon, kellően leegyszerűsítve adja a gyakorlatlanok kezébe megcsonkított hazánk flórájának meghatározó kézikönyvét. Hogy a múvecske csak Csonka- Magyarországra vonatkozik, hibául felróni nem lehet, mert hiszen elsősorban azt a gyakorlati célt kívánja szolgálni, hogy a magyarországi középiskolák tanulóinak legyen segítségére. (Adja a jó Isten, hogy mentül hamarabb legyen szükségünk egy új kishatározó megjelentetésére, mely egész Magyarország növényzetét felölelje!) A mű tanulók és általában kezdők számára kiválóan alkalmas és használható kézikönyv. Néhány bonyolultabb genus, mint a Rosa, Rubus, Thymus, Hieratium, stb. erősen le van egyszerűsítve, sokkal hozzáférhetőbb alakban mutatkozik előttünk, mert bizony a FI. Hung.-ban