Protestáns Tanügyi Szemle, 1927
1927 / 4-5. szám - Borsos Károly: Megjegyzések
48 rettenünk viasza hivatásunk betöltésétől, mert: „Erős várunk nekünk az Isten.“ Ilyenek voltunk, ilyenek vagyunk, leszünk, ilyenekül kell mutatnunk is magunkat minden alkalommal. 5. Szó ért bennünket, hogy első számunk két cikke is panasz-szót hallat arról, hogy a protestáns tanároknak az egyházi törvények nem biztosítanak olyan teret az egyházi élet területén, amilyen őket fajsúlyúknál és létszámuknál fogva megilletné. Ne vegye zokon senki ezt a megállapítást. Nem is panasz az, hanem inkább kérés az illetékesekhez. Fakad pedig ez a kérés a tanároknak egyházuk iránt érzett nagy szeretetéből s abból az olthatatlan vágyukból, hogy minél több, minél nagyobb szolgálatokat tehessenek egyházuknak. Olyanformán érzik magukat a protestáns tanárok mai egyházjogi, egyháztársadalmi elhelyezkedésükben, mint az a katona, aki rohanva rohanna dúló csatákba, de beosztása nem engedi. A tanárok úgy érzik, sok olyan területe van az egyházi életnek, ahol ők szeretnének is, tudnának is sikeres munkát végezni, tanári hivatásuk sérelme nélkül — de nem kapnak e munkákra megbízatást, nem kellenek, talán szándékosan mellőzik őket. Szóval az eddiginél több szerepet, több bizalmat, több munkát kérnek. Ugyan mi állhatná útját kérésük teljesítésének? Az egyház érdeke bizonyára nem. Borsos Károly. Helyreigazítás. Egy-két nappal azután, hogy a Prot. Tanügyi Szemle 1—8. száma megjelent, Fináczy E. budapesti egyetemi tanár úr arra kért, nézzek a pataki Kollégium XVIII. századi nagy kéziratos történetében utána annak, vájjon Comenius pataki Búcsúbeszédé ben, amely e nagy Históriában — úgy emlékszik — meg van, nem található-e meg az a passus, mely talán e beszéd olvasása nyomán a fülében cseng, a melyben Comenius a magyar nemzetet egyebek közt arra buzdítja, hogy magyar nyelven írott tankönyveket készíttessen és adasson a tanulók kezébe, — mert sajátságos, hogy ez a passus a beszédnek Comenius kiadta Opera didactica omnia (1657. Amsterdam) III. kötetében nem található meg. E fölkérésnek annál szívesebben tettem eleget, mert hiszen — részben Stromp L. (Apáczai Cseri János, mint paedagogus. Budapest, 1898. 138. 1.) részben Schneller I. (Comenius és Apáczai. Prot. Szemle, 1918. évf. 31. 1.) után e passzust folyóiratunk 1—3. számában (Comenius és Apáczai, 33. 1. 32—36. sor) magam is szóról-szóra idéztem s igy nagyon érdekemben állott annak megállapítása, hogy, ha már Összes müvei-ben nincs meg, legalább a beszédnek Patakon őrzött szövegében meg van e ez a nevezetes passzus ? Elővettem tehát a História két vastag folio-kötetét s kivált az I. kötetben, mely Comenius pataki beszédeit tartalmazza, keresem a Com. Búcsúbeszédjét; keresem, de nem lelem benne. Ekkor megnézem a Dezső L. Comenius könyvében, micsoda szöveg alapján beszél ő a Búcsúbeszédről? S ime ő azt mondja, hogy e beszéd megtalálható a Primitiae Láborum Continnatio-ban. Nosza, kinyitom a Primitiae Laborum ot, mely Com. Patakon mondott beszédeit és készített dolgozatait tartalmazza s mely a címlap szerint Patakon nyomatott 1650—51-ben, keresem
