Protestáns Tanügyi Szemle, 1927

1927 / 4-5. szám - Borsos Károly: Megjegyzések

48 rettenünk viasza hivatásunk betöltésétől, mert: „Erős várunk nekünk az Isten.“ Ilyenek voltunk, ilyenek vagyunk, leszünk, ilyenekül kell mutatnunk is magunkat minden alkalommal. 5. Szó ért bennünket, hogy első számunk két cikke is panasz-szót hallat arról, hogy a protestáns tanároknak az egyházi törvények nem biztosítanak olyan teret az egyházi élet területén, amilyen őket faj­súlyúknál és létszámuknál fogva megilletné. Ne vegye zokon senki ezt a megállapítást. Nem is panasz az, hanem inkább kérés az ille­tékesekhez. Fakad pedig ez a kérés a tanároknak egyházuk iránt érzett nagy szeretetéből s abból az olthatatlan vágyukból, hogy minél több, minél nagyobb szolgálatokat tehessenek egyházuknak. Olyan­formán érzik magukat a protestáns tanárok mai egyházjogi, egyház­társadalmi elhelyezkedésükben, mint az a katona, aki rohanva rohanna dúló csatákba, de beosztása nem engedi. A tanárok úgy érzik, sok olyan területe van az egyházi életnek, ahol ők szeretnének is, tudná­nak is sikeres munkát végezni, tanári hivatásuk sérelme nélkül — de nem kapnak e munkákra megbízatást, nem kellenek, talán szándé­kosan mellőzik őket. Szóval az eddiginél több szerepet, több bizalmat, több munkát kérnek. Ugyan mi állhatná útját kérésük teljesítésének? Az egyház érdeke bizonyára nem. Borsos Károly. Helyreigazítás. Egy-két nappal azután, hogy a Prot. Tanügyi Szemle 1—8. száma megjelent, Fináczy E. budapesti egyetemi tanár úr arra kért, nézzek a pataki Kollégium XVIII. századi nagy kéziratos történe­tében utána annak, vájjon Comenius pataki Búcsúbeszédé ben, amely e nagy Históriában — úgy emlékszik — meg van, nem található-e meg az a passus, mely talán e beszéd olvasása nyomán a fülében cseng, a melyben Comenius a magyar nemzetet egyebek közt arra buzdítja, hogy magyar nyelven írott tankönyveket készíttessen és adasson a tanulók kezébe, — mert sajátságos, hogy ez a passus a beszédnek Comenius kiadta Opera didactica omnia (1657. Amsterdam) III. kötetében nem található meg. E fölkérésnek annál szívesebben tettem eleget, mert hiszen — részben Stromp L. (Apáczai Cseri János, mint paeda­­gogus. Budapest, 1898. 138. 1.) részben Schneller I. (Comenius és Apáczai. Prot. Szemle, 1918. évf. 31. 1.) után e passzust folyóiratunk 1—3. számában (Comenius és Apáczai, 33. 1. 32—36. sor) magam is szóról-szóra idéztem s igy nagyon érdekemben állott annak megálla­pítása, hogy, ha már Összes müvei-ben nincs meg, legalább a beszéd­nek Patakon őrzött szövegében meg van e ez a nevezetes passzus ? Elővettem tehát a História két vastag folio-kötetét s kivált az I. kötet­ben, mely Comenius pataki beszédeit tartalmazza, keresem a Com. Búcsúbeszédjét; keresem, de nem lelem benne. Ekkor megnézem a Dezső L. Comenius könyvében, micsoda szöveg alapján beszél ő a Búcsúbeszédről? S ime ő azt mondja, hogy e beszéd megtalálható a Primitiae Láborum Continnatio-ban. Nosza, kinyitom a Primitiae Laborum ot, mely Com. Patakon mondott beszédeit és készített dolgozatait tartal­mazza s mely a címlap szerint Patakon nyomatott 1650—51-ben, keresem

Next

/
Oldalképek
Tartalom