Protestáns Tanügyi Szemle, 1927

1927 / 4-5. szám - Borsos Károly: Megjegyzések

47

száma 1201; ebből számarány szerint 252 ref. vallásának kellene lenni s van összesen 180, azaz 14'9°/o. Tisztelettel ajánljuk ezeket a hangosan beszélő számokat ref. egyetemes konventünk nagybecsű figyelmébe.

Kérdezze meg egyetemes konventünk a közokt. minisztériumtól, mi az oka a reformátusok ilyen szembetűnő hátrányának az állami középiskoláknál s a kapott feleletet közölje a nagy nyilvánossággal. Mert illetékes helyről jövő felvilágosítás, elfogadható magyarázat nélkül, ezek a számok nagyon alkalmasak arra, hogy a reformátusokban mély elkeseredést, nagyfokú bizalmatlanságot, a felekezeti béke minden igaz barátjában súlyos aggodalmakat keltsenek.

2. Húrom hónapos n\júri szünidőt követelnek a balatoni érdekeltségek s állítólag szülők is. Mi hisszük, hogy közoktatásügyi miniszterünk a hangos követelésekre olyan választ fog adni, amelyből mindenki megértheti, hogy az iskolai szünidők kérdése tisztán pedagógiai szempontokból bírálandó el s annak eldöntésébe se üzleti érdekeltségeknek, se elfogult laikus szülőknek beleszólást engedni nem szabad.

3. flz fldjj-pör volt mostanában a magyar szellemi élet egyik legérdekesebb jelensége. Szellemi kiválóságaink vonultak fel sorba vádlókul és védőkül. De a pör eldöntetlen maradt. Legutóbb a ,8 Órai Újság“ május 8-iki számában, Quintus akar döntést provokálni az ügyben olyformán, hogy a védőket, névszerint Makkay Sándort is, egyszerűen lesajnálja, lekicsinyli, a döntést pedig az ifjúság öklére kívánja bízni. Ali nem akarunk bírák lenni az ügyben, de azt bátorkodunk megállapítani, hogy 1. aki Makkayt lekicsinyli, az magát kicsinyíti, 2. az Ady-pörben, mai előkészítettségében, igazságos ítélet nem hozható Makkay Sándor „Magyar fa sorsa“ e. munkájának komoly figyelembevétele nélkül, 3. aki az Ady pörben, vagy bármely irodalmi pörben az ifjú öklökre appellál, az a magyarság szellemi szintjét rossz hírbe keveri, az a magyar nemzet megbecsülése ellen vét súlyosan.

k. Ref. országos nagjjgjfülés lesz május 21—22-én Budapesten. Nagyon örülünk ennek a nagygyűlésnek s reméljük, olyan lesz az, aminőnek mi reformátusok mindnyájan óhajtjuk. Méltó bemutatkozása a református magyarságnak a nemzet színe előtt: Vagyunk, akik voltunk négyszáz éven át. Magyarok életre-halálra, magyarok legelsősorban, magyarságunkat nem rendeljük alá sem idegen szellemi áramlatoknak, sem földi hatalmasságoknak, őrizzük, védjük, továbbfejlesztjük a magyarság minden erényét, kiválóságát, de kész örömmel fogadjuk, magunkévá tesszük az emberi haladás minden értékes vívmányát, biztosítjuk, ha kell életünk árán is, nemzetünk számára, az egyéni, politikai és lelkiismereti szabadságot. Aki mindezt velünk együtt, egy szívvel.lélekkel, őszintén akarja, az nekünk barálunk, fegyvertársunk; aki ezek ellen emeli a kezét, azt ellenségnek tekintjük, bármily barátságos álarcban közeledik felénk. De ha mindenki magunkra hagy, akkor se