Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1919 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1919-03-16 / 11-12. szám

kell, hogy szabad belépésünk legyen az iskolába, hogy oda mehessünk minden lelkiismereti kényszer nélkül, úgy az elemi, mint a középfokú iskolákban ülő gyer­mekekhez, ifjakhoz. Úgy akarunk odamenni, hogy szülők és gyermekek előtt egyaránt, minden kényszer nélkül, kívánatos legyen az az óra, amelyet ifjú lelkekkel együt­tesen Jézus lábainál; a legnemesebb cél,'az embernevelés szolgálatában töltünk. Felüdülés, megújult munkakedv'és a legmagasabb emberi ..ideálokért való hevülés forrása leg}r en a jövőben az ifjú lelkekkel való foglalkozásunk. Sutba és tűzbe a régi, pedáns, dohos tanszerekkel és könyvekkel! Menjünk minden kerülgetés nélkül a forráshoz, az evangélium örök szépségeihez, legyen a vallásóra igazán a hit és szeretet órája, legyen ez minden alkalommal igazi gyer­mekistentisztelet a vasárnapi bibliai iskola mintája szerint. Jam proximus ardet! Itt a tizenkettedik óra. Cselekednünk kell és készülnünk a nagy munkára! Szabadságot akarunk! p. Új marburgí kollokvium, -Mindnyájunkat megragadtak azok a komoly benső­, .égteljes szavak, amelyekkel Czeglédy Sándor a Dunán-Lu /i Protestáns Lap főszerkesztője az 'egyház erőinek egységesítése és megőrzése végett a budapestiekhez és debreceniekhez fordul, azzal az intő figyelmeztetésseb hogy a történelem előtt lesznek felelőssek azért, ha ezekben a tragikusan vészterhes időkben nem keresik •a megegyezés és közös munkálkodás útját. Ezt az egyházunkat féltő szeretetből megírt me­mentót hálával és, elismeréssel fogadjuk. S ha rajtunk állana csupán, ez a megegyezés bármely napon létre jöhetne. És hogy mennyire akartuk is és szeretnők mi is ezt, arra nézve bizonyságul hívhatjuk cikkeink egész .seregét. Mi azonban most csak egyre utalunk;, arra, amelyet 1917-ben lapunk 32-ik Szajnában írtunk s azt kértük a magyar református egyház vezéreitől, hogy a reformáció 400-ados jubileuma alkalmából hívjanak össze egy, az elveket tisztázó, új munkaprogrammot adó komoly konferenciát. Ez alkalommal . a többek között ezeket írtuk: Nincs egység a magyar Református egyház életé-^ ben. Az Öt kerület ötféle és izolált életet él. KÖzös ideálok, közös stratégiai elvek nem vezetik a kerületek vezéreit. Az élet nem közös, következőleg a vágyak, a tervek, reménységek, a bánat és öröm sem lehetnek- közösek. Ezt a természetellenes állapotot kellene megszüntetni egy tartalmas jubileumi konferencia összehívásával. Jöjjenek ezen össze az összes püspökök, esperesek, főgondnokok, a lapok szerkesztői, munkatársai, theologiai tanárok s általában mindazok, akik akarnak, de főleg azok, akik valami belmissziói munkának vezérei, férfiak, és nők egyaránt. És történjék e konferencián kísérlet arra nézve, hogy a külön-külön uralkodó, dolgozó, tanító vagy író munkások próbáljanak megegyezni egy szép, közös és sürgős programmot illetőlég, amely évekre. előre megszabja az agitációk szellemét, a cikkek hangját s a célt, amely felé az egyetemes egyház hajóját közösen irányítani kell. Meg kell keresni azokat a kérdéseket, amelyekre nézve eltérés nirfcs s meg kell próbálni meg­egyezésre találni azokban, amelyekre nézve eddig diffe­renciák mutatkoztak. S végül, meg kell fogadni minden egyes résztvevőnek, hogy az elfogadott programmot és annak szellemét szigorúan betartja. Amikor pedig ez megvan, akkor meg kell indítani országos erővel a refor­mátus egyház egy elv és egy terv szerint való országos felébresztésének propagandáját. Hogy amikor egy kerü­letben megindul a hívó szózat, ne maradjon az vissz­hang nélkül a másikban ; hogy amikor az egész világ szervezkedik, ne álljunk itt mi tanácstalanul, elvek nél­kül, vagy ugyanazon elvekért százféle formában vias­kodván. Csináljuk meg a döntő, komoly s történelmi jelentőségű jubileumi konferenciát 1 Azóta majd két év telt el, de válasz e testvéri felhívásunkra még sehonnan sem érkezett. Mi most is ugyanezen elveket valljuk ; s így szí­vünk teljes indításából vagyunk hajlandók Czeglédy Sándor barátunk szavait megszívlelni s propozicióit elfogadni. Vegye kezébe a dolgot s próbálja meg a maga bírói komolyságával s higgadságával megcsinálni azt, amit fent közölt cikkrészletünkbew mi ís kérünk, várunk és sürgetünk. Segítsen megcsinálni a becsületes egyenes önálló és minden vonalon végig vezetett elvi megegyezést a magyar református egyházban. Hálás lesz neki érte az utókor s hálásak leszünk neki elsősorban mi, akik­nek nem gyönyörűségük a folytonos harc, de viszont nem is lehet kenyerünk.az elvtelen megalkuvás s a tekin­tély alapján való behódolás sem. Új életet akarunk mi is, homogén elvekkel, közös, szent ideálokkal egységes terv szerint megszervezett munkaprogrammal. 'A törté­nelem ítélőszéke elé nyugodtan lépünk, mert jószándé­kainkat s megegyezésre való állandó törekvésünket hiteles adatokkal tudjuk majd igazolni. Dr. Sebestyén Jenő. Amiben mindnyájan megegyezünk. Ugyan mi lehet az, amiben mindnyájan megegye­zünk magyar reformátusok ? Van ilyen egyáltalában ? Van. Csodák-csodája — ez a belmisszió ! Quae mutatio rerum ! Az, Országos Ref. Tanácsot, programmjának több pontját támadták ref. testvéreink, de a belmissziót min­denki helyesli és szükségesnek tartja. Ez a legbiztatóbb a jövőre nézve. Ne késlekedjünk tehát, találkozzunk e jelben és győzni fogunk, élni fogunk. A találkozás'előtt — tudom, tisztázni kellene több kérdést: Tegyük ezt lehetőleg kölcsönös szemrehányás és felesleges izgalom nélkül, jóakarattal. Vizsgáljuk a közelmúlt belmissziói munkáját, Szinte egyháztörténeti távlatból. Az ehez szük­séges időbeli távolságot talán helyettesítheti a becsületes elfogulatlanságra törekvés, egyházunk, hitünk s testvé­reink szerétete. Az a belmissziói mozgalom, írjunka, amelyik Pest­ről indult ki a 80-as években, úttörő munka volt s nagy­jában még ma is az, de eredményes volt. Alkotásokra, intézményekre, átalakult életekre, munkás, igazán hivő, /imádkoző közösségekre mutathat rá 'eredmény gyanánt. Nem emberek dicsősége — Isten kegyelmének munkája _ ez, elbizakodásra, emberek magasztalására senkit fel nem jogosit. Az ember a legkiválóbb is, csak eszköz, a min­denható Isten kezében. Eredménye még a munkának az-, — és ez nem jelentéktelen eredmény — hogy három évtized múlva minden tisztán látó, egyháza jövőjéért aggódó ember nélkülözhetetlennek, halaszthatatlannak

Next

/
Oldalképek
Tartalom