Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1919 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1919-03-16 / 11-12. szám

kell, hogy szabad belépésünk legyen az iskolába, hogy oda mehessünk minden lelkiismereti kényszer nélkül, úgy az elemi, mint a középfokú iskolákban ülő gyermekekhez, ifjakhoz. Úgy akarunk odamenni, hogy szülők és gyermekek előtt egyaránt, minden kényszer nélkül, kívánatos legyen az az óra, amelyet ifjú lelkekkel együttesen Jézus lábainál; a legnemesebb cél,'az embernevelés szolgálatában töltünk. Felüdülés, megújult munkakedv'és a legmagasabb emberi ..ideálokért való hevülés forrása leg}r

en a jövőben az ifjú lelkekkel való foglalkozásunk. Sutba és tűzbe a régi, pedáns, dohos tanszerekkel és könyvekkel! Menjünk minden kerülgetés nélkül a forráshoz, az evangélium örök szépségeihez, legyen a vallásóra igazán a hit és szeretet órája, legyen ez minden alkalommal igazi gyermekistentisztelet a vasárnapi bibliai iskola mintája szerint. Jam proximus ardet! Itt a tizenkettedik óra. Cselekednünk kell és készülnünk a nagy munkára! Szabadságot akarunk! p. Új marburgí kollokvium, -Mindnyájunkat megragadtak azok a komoly benső, .égteljes szavak, amelyekkel Czeglédy Sándor a Dunán-Lu

/i Protestáns Lap főszerkesztője az 'egyház erőinek egységesítése és megőrzése végett a budapestiekhez és debreceniekhez fordul, azzal az intő figyelmeztetésseb hogy a történelem előtt lesznek felelőssek azért, ha ezekben a tragikusan vészterhes időkben nem keresik •a megegyezés és közös munkálkodás útját. Ezt az egyházunkat féltő szeretetből megírt mementót hálával és, elismeréssel fogadjuk. S ha rajtunk állana csupán, ez a megegyezés bármely napon létre jöhetne. És hogy mennyire akartuk is és szeretnők mi is ezt, arra nézve bizonyságul hívhatjuk cikkeink egész .seregét. Mi azonban most csak egyre utalunk;, arra, amelyet 1917-ben lapunk 32-ik Szajnában írtunk s azt kértük a magyar református egyház vezéreitől, hogy a reformáció 400-ados jubileuma alkalmából hívjanak össze egy, az elveket tisztázó, új munkaprogrammot adó komoly konferenciát. Ez alkalommal . a többek között ezeket írtuk: Nincs egység a magyar Református egyház életé-^ ben. Az Öt kerület ötféle és izolált életet él. KÖzös ideálok, közös stratégiai elvek nem vezetik a kerületek vezéreit. Az élet nem közös, következőleg a vágyak, a tervek, reménységek, a bánat és öröm sem lehetnek- közösek. Ezt a természetellenes állapotot kellene megszüntetni egy tartalmas jubileumi konferencia összehívásával. Jöjjenek ezen össze az összes püspökök, esperesek, főgondnokok, a lapok szerkesztői, munkatársai, theologiai tanárok s általában mindazok, akik akarnak, de főleg azok, akik valami belmissziói munkának vezérei, férfiak, és nők egyaránt. És történjék e konferencián kísérlet arra nézve, hogy a külön-külön uralkodó, dolgozó, tanító vagy író munkások próbáljanak megegyezni egy szép, közös és sürgős programmot illetőlég, amely évekre. előre megszabja az agitációk szellemét, a cikkek hangját s a célt, amely felé az egyetemes egyház hajóját közösen irányítani kell. Meg kell keresni azokat a kérdéseket, amelyekre nézve eltérés nirfcs s meg kell próbálni megegyezésre találni azokban, amelyekre nézve eddig differenciák mutatkoztak. S végül, meg kell fogadni minden egyes résztvevőnek, hogy az elfogadott programmot és annak szellemét szigorúan betartja. Amikor pedig ez megvan, akkor meg kell indítani országos erővel a református egyház egy elv és egy terv szerint való országos felébresztésének propagandáját. Hogy amikor egy kerületben megindul a hívó szózat, ne maradjon az visszhang nélkül a másikban ; hogy amikor az egész világ szervezkedik, ne álljunk itt mi tanácstalanul, elvek nélkül, vagy ugyanazon elvekért százféle formában viaskodván. Csináljuk meg a döntő, komoly s történelmi jelentőségű jubileumi konferenciát 1 Azóta majd két év telt el, de válasz e testvéri felhívásunkra még sehonnan sem érkezett. Mi most is ugyanezen elveket valljuk ; s így szívünk teljes indításából vagyunk hajlandók Czeglédy Sándor barátunk szavait megszívlelni s propozicióit elfogadni. Vegye kezébe a dolgot s próbálja meg a maga bírói komolyságával s higgadságával megcsinálni azt, amit fent közölt cikkrészletünkbew mi ís kérünk, várunk és sürgetünk. Segítsen megcsinálni a becsületes egyenes önálló és minden vonalon végig vezetett elvi megegyezést a magyar református egyházban. Hálás lesz neki érte az utókor s hálásak leszünk neki elsősorban mi, akiknek nem gyönyörűségük a folytonos harc, de viszont nem is lehet kenyerünk.az elvtelen megalkuvás s a tekintély alapján való behódolás sem. Új életet akarunk mi is, homogén elvekkel, közös, szent ideálokkal egységes terv szerint megszervezett munkaprogrammal. 'A történelem ítélőszéke elé nyugodtan lépünk, mert jószándékainkat s megegyezésre való állandó törekvésünket hiteles adatokkal tudjuk majd igazolni. Dr. Sebestyén Jenő. Amiben mindnyájan megegyezünk. Ugyan mi lehet az, amiben mindnyájan megegyezünk magyar reformátusok ? Van ilyen egyáltalában ? Van. Csodák-csodája — ez a belmisszió ! Quae mutatio rerum ! Az, Országos Ref. Tanácsot, programmjának több pontját támadták ref. testvéreink, de a belmissziót mindenki helyesli és szükségesnek tartja. Ez a legbiztatóbb a jövőre nézve. Ne késlekedjünk tehát, találkozzunk e jelben és győzni fogunk, élni fogunk. A találkozás'előtt — tudom, tisztázni kellene több kérdést: Tegyük ezt lehetőleg kölcsönös szemrehányás és felesleges izgalom nélkül, jóakarattal. Vizsgáljuk a közelmúlt belmissziói munkáját, Szinte egyháztörténeti távlatból. Az ehez szükséges időbeli távolságot talán helyettesítheti a becsületes elfogulatlanságra törekvés, egyházunk, hitünk s testvéreink szerétete. Az a belmissziói mozgalom, írjunka, amelyik Pestről indult ki a 80-as években, úttörő munka volt s nagyjában még ma is az, de eredményes volt. Alkotásokra, intézményekre, átalakult életekre, munkás, igazán hivő, /imádkoző közösségekre mutathat rá 'eredmény gyanánt. Nem emberek dicsősége — Isten kegyelmének munkája _ ez, elbizakodásra, emberek magasztalására senkit fel nem jogosit. Az ember a legkiválóbb is, csak eszköz, a mindenható Isten kezében. Eredménye még a munkának az-, — és ez nem jelentéktelen eredmény — hogy három évtized múlva minden tisztán látó, egyháza jövőjéért aggódó ember nélkülözhetetlennek, halaszthatatlannak