Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1919 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1919-03-16 / 11-12. szám

PROTESTÁNS EGYHAZhl SKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : IX.. Káday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laotulajdonos és kiadó : A KÁLVIN-SZÖVETSÉG. Felelős szerkesztő BILKEI PAP ISTVÁN. Belső munkatársak Marjay Károly, Muraközy üyula, Patay Pál dr. Sebestyén Jenő dr. Előfizetési ára : Egcsz cvre : 24 kor., félévre : 12 kor., ' negyedévre : 6 kor. Kálvin-Szövetségi tagoknak egész évre 18 korona. Egyes szám ára 50 fillér. TARTALOM: Szabadságot akarunk, p. — Marburgi kollokvium. Dr. Sebestyén Jenő. — Amiben mindnyájan megegyezünk. Dr. Patay Pál. — Az iszapvulkán. Koszorús István. — A Kálvin-Szövetség konferenciája. — Egyhás. — Egyesület. — Külföldi hirek. — Hirdetések. Szabadságot akarunk. Egymást érik a heves támadások nemcsak az egyház, hanem a vallás ellen is; egymásiután jönnek fent és alant a nyilatkozatok, határozatok a szeparació, iskolák államosítása, az egyháznak, vallásnak az iskolákból való kiutasítása mellett. „Ki kell dobni! hangzott el itt fenn a budapesti középiskolai tanárok összejövetelén; le a papokkal!" kiáltják ott künn a falvakban a megindult agitáció nyomán. Nem csoda! Hiába nyilatkozik a vallásügyi miniszter a kulturharc veszedelme ellen, a vallás jelentőségének kiemelése mellett. A közoktatásügyi miniszter mögött van ma az erő és hatalom ; azé a párté ez, amelynek progranírrrja ezidő szerint a merev materializmus alapján áll és így a vallásnak, mint a magánügyek körébe utasítandó faktornak semmiféle aktivitást sem hajlandó engedélyezni a társadalmi kulturális élet terén. A közoktatásügyi miniszter valóban nem kertel: valahányszor alkalma van, nem késik bennünket tájékoztatni a vallásnak és egyháznak a jövőben szánt szerepét illetőleg. Egyik legutóbbi nyilatkozatában (a műcsarnokban) is kijelentette, hogy szerinte a vallás illúziót keltő eszköz, olyan, mint az alkohol és a művészet. A három közül kettő mindinkább háttérbe szorul és ezeknek helyét a művészet kell hogy • elfoglalja, ennek kell az életet meleggé, széppé varázsolnia. Reá mutathatnánk arra is, hogy ezen a téren máimegtörtént az első réstörés: az újpesti munkástanács minden felülről jövő rendelkezést megelőzve, akként határozott, hogy az iskolai vallásoktatást azonnal meg kell szüntetni és ennek színhelyéről is az egyháznak magának kell gondoskodnia és a többi munkástanácsokat is felhívta hasonló rendelkezésekre. Íme, amint már hónappal .ezelőtt is mondtuk: a forradalom nem állt meg az egyház kapui előtt, bevonult ide is. hogy gyökerestől felforgasson mindent. Mit csináljunk mindezekkel szemben? Megmaradjunk-e még mindig a merev, dermedt , mozdulatlanság, tanácstalanság, készületlenség álláspontján ?! A hasonló bajokkal küzködő és óriási nehézségek között vergődő Németországban az arra hivatott, illetékes fórumok, egyházi gyűlések felemelték szavukat a készülő új lelkiismereti rabság ellen. Nálunk is a székesfehérvári püspök szállt' mindjárt melegében sikra a közoktatásügyi miniszter által hangoztatott elvek, ' az iskolákba behatolni óhajtó „vallástalansági kényszer" ellen. Igen, nekünk is meg kell mondanunk, hogy mi a hitkényszert semmiféle alakjában nem óhajtjuk. Az iskolait sem. De ugyanakkor fel kell emelnünk tiltakozó, szavunkat az ellen is, hogy az iskolákban az istennélküliség, a vallástalanság rendszere legyen az egyeduralkodó. Hiszen a protestantizmus eleitől kezdve élő tiltakozás volt minden lelkiismereti zsarnokság ellen ; legszentebb tradícióihoz híven ilyennek kell lennie most is mindenféle formában jelentkező bilincs ellen, amelyet á lelkiség szabadsága ellen kovácsolnak. Szabadságot követelünk; a munkához való jogot a köz-, társadalmi és kultur élet minden terén. Nem vagyunk hajlandók meghalni, van jogunk az élethez, levegőhöz, a fórumon való munkatérhez. Nem zárhatják el előlünk azt az ajtót sem, amely az iskolákba, az életformáló csarnokokba nyílik. • De nem feledkezünk meg arról, hogy eddig sok tekintetben nem az igazi eszközökkel mentünk oda. Ballasztokat hordoztunk. Lélek helyett vittünk sok betűt. Ezután nem a tankönyvek, káték ,száraz, sovány eledé-, vei, hanem a krisztusi lelek és élet közvetlenségével, az Igéből áradó melegséggel és tápláló erőkkel kell a gyermeki lélekhez közelednünk. " Egyházunk életfeltétele ez. Elvehetnek tőlük minden egyebet, szétszakgat hatnak minden eddigi kötelékeket, letéphetik testünkről az iskolát is, amely eddig egyik életorganuma volt, de ahhoz mindenáron ragaszkodnunk