Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1919 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1919-03-02 / 9-10. szám
konvent! elnökségünk mindkét "tagja a most kétszeres távolságban evő Debrecenben lakik és közülük egyik a, forradalom szülte helyzettel számolni semimiképen nem hajlandó. Hogy erre nincs paragrafus? 4rra 80 m volt, mikor önmagát a tábori -lelkészét felügyelőjévé kreálta. Tehát minél előbb meg kell hoznia ezt az áldozatot. így majd több ideje is lesz ..Mord György" szerepének betöltésére és <a L. E.-nek Szerkesztői üzeneteiben elhelyezett ízetlenségek faragcsálására. Ez legfeljebb önmagának és a L. ívnek, ártó időtöltés. ::>: tárca, k:: Svájci emlékek. II. Az igazi genfieket. Kálvin népét nem lehet mindenütt megtalálni. Azok bezárják csöndes, szép lakásaikat az idegenek elől ós asszonyaik és leányaik arca tiszta, mint a hajnal. Megtalálni őket az utcák forgataga között is, így pl. karácsony estéjén egy népes téren egy csomó genfi leány megállt ós karácsonyi, lágy, tiszta énekekbe kezdett és a karácsonyi ének amint végigsuhant a genfi sürgő-forgó esti utcákon, olyan volt, mintha- csakugyan ós újra az angyalok szállottak volna alá.' hirdetni a szomorú embereknek békességet ós jóakaratot a földön. Egyszerű és gazdag emberek csöndesen hallgatták 'a csengő női haaigokat, a genfi leányok evangelizáló munkáját. Sok belső szépség, melegség van a genfi otthonokban is; ezek azok az erős várak, ahová kíváncsi, fürkésző idegenek tekintete nem tud betévedni. De, mikor valaki előtt kinyiinak az ajtók ós helyet kap a csöndes, lilás lángokkal lobogó kandalló fahasábjai előtt ós a kandalló meleg fényében ós testvéri szívek szelíd ragyogásában felmelegszenek a kedélyek, akkor érzi az ember, hogy Kálvin városában vau, ahol a szívek sohasem szűntek meg hitben és szeretetben lobogni századokon át. Es vasárnaponként a teli templom okban nagyszerű genti típusokat figyelhet meg az ember. Van egy roppant hangversenyterem. f ,Vicfori(t Hal!" ós a genfiek egyik híres lelkésze. Franc Thomas. itt. a páholyokkal, zsöllyeszékekkel díszes teremben tart minden vasárnap istentiszteletet. Palást nincsen rajta, a prédikáció előtt valóságos kis hangverseny van: művészi hegedű vagy ének simogatja végig az ájtatos lelkeket. Érdekes a színház közönsége: fényes boás előkelő hölgyek mellett egyszerű varróleányok vagy parasztasszonyok^ kik itt télen-nyáron fekete szalmakalapot hordanak. Vagy még tisztább genfi vonásokat láthattunk ka-, rácsonykor a Szent, Péter-templom istentiszteletén, ahol úrvacsorám áhítatos csöndben gyülekeztünk. Az l'r asztala körül megállt egy-egy csoport, Fulliquet, a lel... ^ V, kész kiosztotta- a kenyeret egy-egy bibliai mondás kíséretében s közben a két egvházti aZ asztalra tette nagy, fehér tálcákon a sok-sok kicsiny, külön kelyhet. Szép ezüst, kicsiny kelyhek ezek. középen karcsú, csillogó kis poharak, mindenkinek jut egy — s mikor a. kelyhek sorban újra visszakerülnek az asztalra, Fulliquet külön imádságot mond. megáld bennünket ós jő a másik csoport: szelíden. lehajtott fejjel és új kelyhek ragyognak újra az asztalon. De ez a csodálatos mély hit kisugárzik a templomok félhomályos zugaiból és bevilágítja evangéliumi fénnyel az egész társadalmi életet. Svájcban a különbség sokszor elenyészik a papok és világiak között. A svájci köztársaság elnöke. Ador. karácsony estéjén prédikációt tartott a Vietoria Hallban. Egy genfi bankár sürgő-forgó bankházának ezer gondja mellett áttanulmányozta a magyar protestánsok helyzetét és egy délután ott ültünk sokáig gobelin szövésű fotelljeiben. a vert rézzel díszített íróasztala mellett, a falakról nagyszerű tájak, drága festmények meleg színei néztek reánk ós ez a független, sok milliónak parancsoló idegen ember velünk együtt dolgozott, tett. időt áldozott a távoli protestáns testvérekért, kikről csak annyit tudott, hogy elhagyottak, hogy a hitüket, a hazájukat féltik és hogy igazságtalanság történik velük. Egy másik bankár mi érettünk a genfiek előkelőit meghívta történelmi nevezetességű szalonjába, hogy velünk és a magyar üggyel megismerkedjenek és egy nagyszerű tanácskozás után — amiről hallgatifam kell felállt az egyik egyetemi tanár: imádkozzunk magyar testvéreinkért! — mondta komolyan. És imádkozott távol szenvedő magyar testvérekért, ügyük sikeréért. a köztük lévő küldöttekért . . . és a diplomaták, bankárok, tanárok — lehajtották fejüket a fényes, selyemfiiggönyös szalonban, abban a házban, amelyben Kálvin lakott és csöndesen ismételte a lelkük az imát « s a magyar küldöttek szeme, amikor vége lett az imának, tele volt forró, hálás kön vekkel . . . Egy má-si'k bankár bejuttatott- bennünket Wilson egy Genfben élő barátjához. Ez is érdekes látogatás volt: este. egy fényes villában, a gazdag jólétben élő angol úr antik képekkel, pompás műtárgyakkal teli szalonjában. A felesége, drága hímzésekkel tele ruhában,^ simára fésülten, mint egy középkori Madonna, tolmácsolta angolul a beszélgetésünket. És ebben a fényes szalonban indiai kávé és illatos likőr mellett, szemben ezzel a tiszteletünkre estólvi ruhában öltözött milliomossal. megint elfogott bennünket valami fájó csügged''s. Íme egy angol tudós, aki a nemzetek társaságának nagv apostola ós akinek talán belecsendül a szava a világkormányzó hatalmasok lelkébe. — annyit sem tud Magyarországról. [mint egy -afrikai őserdőben élő zulu-kafl'er törzs belső életéről. Egy ködös távoli ország . . . benne nagy puszták ós karikás ostoros csikósok űzik a lobogó vad ménest ós a szabad ég alatt felcsapó lángoknál gulyást főznek és szomorú, fájdalmas magyar melódiákat dúdolnak hozzá. — egy fantasztikus nép. érthetetlen
