Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1919 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1919-02-16 / 7-8. szám

Ennek az elnyomorító világnak jelszava az „embertenyésztés", mely a vallás kizárásával, tisztán természettudományosan akarja vezetni a gyermekeit. De hova vezeti? Hiszen a „tenyésztésnek" nincs eszménye; hiszen az leüti az emberség koronáját, és — szarvakat, rak fel helyére. Megfosztja az embert minden ékességétől, hogy visszataszító mezítelen rútságában álljon elő a cínizkus Diogenes „kétlábú, tollatlan állatja". Nem neveli az embert az Isten képére, hanem idomítja, mint a versenyparipát. Lélekkel nem törődik az ,,embertenyésztés''; hiszen szerinte érzés és gondolat csák különös izzadmányai a testnek. A képzelet, a vallás, a lelkesedés, a hősiesség is: mind ilyen izzadmányok — még pedig nagyon veszedelmesek. A szárnyas, csapongó lélek nehezen idomítható, mert minduntalan kitör az embernyáj rendjéből. A végtelenségben szálló Istennel ölelkező, eszményektől ragyogó lélek büszke és összeférhetetlen, mert megveti a falánk közönségességet. A hősiesség zavarja a jó üzleteket, a nyugodt evést és a csendes álmokat. Tehát ki minden romantikával az iskolából! "Ki a vallással, mert a szellem arisztokráciáját neveli. A. történelem pedig ne vadítsa a? gyermekeket hősök leírásával, akik helyett, hogy okos üzleti számítással megalkudtak' volna1

, viaskodtak, meghaltak holmi együgyű, ábrándokért. Ne azt írja le, hogy milyen fényesek, hanem hogy milyen foltosak voltak azok a hősök — nehogy felgyújtsák a gyermekek lelkét. A történelem akkor. lesz igazán az „élet tanítómestere", Jia bebizonyítja, hogy minden hős tulajdonképen — gazfickó volt, mert akkor nem buzdítják veszedelmes kiválásra az embert. El a sárkány Ölő mesékkel, a lobogó lelkű történetekkel, a szárnyaló versekkel, az ihletett képekkel, a fenséges szobrokkal és a fölfelé ragadó zenével, mertmind ezek káros tüzeket szítanak, hazáért, igazságért, eszményekért hévülésre nevelnek és megzavarják á jó. nyárspolgárias békét. Haza helyett egy dús osztalékot adó világpiac legyen az eszmény. A hős pedig az — élelmes kereskedelmi utazó. Korán le kell tépni romantika fátyolát a szerelemről a gyermekek szemei előtt — így tanít tovább' az „embertenyésztés" — és ki kell oltani az eszményi lángot, melyet a vallás gyújtott a szerelemnek — mert azok ellenkeznek a józan természet tudományos gondolkozással. Fel kell világosítani a gyermekeket, hogy az ember szerelme semmit sem különbözik az állat szerelmétől ós hogy a szerelem seimmivél sem magasabbrendü életszükséglet, mint az éhség, vagy a szomjúság. Az emberek ne tekintsék a házasságot valahogy szent kötésnek, hanem józan üzleti szerződésnek, amelyet egyszerűen felbontanak, ha nem tartják meg a feltételeket. A gyermekeket pedig be kell szolgáltatni a nagy, állami ember faragó gyárakba, hogy azokban minden romantikától menten, az összeütközéssel fenyegető rendkívüliségeket lefaragják róluk és Itasznos munkagépekké idomítsák őket. Meg kell szüntetni minden1

rendkívüliséget, melyek a- történelmi materializmus 1 apályáról kiemelkednek. Tehát a tornyokat is le kell dönteni, mert azok is fölfelé ösztönzik az embert; a romjaikból pedig gyárkéményeket kell építeni. A művészetek pedig sohse felejtsék el a szarvakat, ha az embert ábrázolják és ne glóriával alakítsák — mert az is ellenkezik a józan ésszel. A természetet a képzelet hamisításától menten: Isten és csoda nélkül kell bemutatni és az embereket arra az igazságra, kell megtanítani, hogy a természet egy óriási nagy üzem, amely csak annyiban különbözik ,az (jmberi ipartól, hogy nem cipőt, kocsikenőcsöt, vagy. szalámit gyárt, hanem virágot, fát, állatot, embert és az emberi iparnak hasznos nyersanyagokat. És a természettudományos, vallásmentes „embertenyésztés" azt is kívánja, hogy le kell tépni a halálról is az illúziók fátyolát és nem azt tanítani, hogy a halott az örökkévalóság megdicsőült utasa, hanem a férgek martaléka. íme, ez a kifejlése az „emhertenyésztés"-nek. Végül még egy kép. Egy sugárzó, zengő májusi napon egy- kis ligeten mentem át. A fiatal lombban és illatos virágokban pompázó fák olyanok voltak, mintha, néma. örvendező hálaadással terjesztették volna szét ágaikat a ragyogó, kék ég felé. Egyszerre megdöbbenve állottam meg. Egy csomó hernyórágta kopasz fát pillantottam meg; ezek úgy nyújtották fölfelé sötét ágaikat. mintha némán jajgattak volna a- körülöttük levő sugárzásban, illatozásban és madárujjongásban . . . Ilyenek lesznek a mi gyermekeink, ha a vallástalan materializmus neveli fel őket. Koszorús István. Wílsonho £•*) • Elnök úr! Minket magyar protestánsokat, az evangéliumi,keresztyénség legkeletibb őrtornyait, négyszáz esztendő óta. ostromolnak a keleti vallások hullámai. Nem tudtak, bennünket soha megdönteni. Mi magyar protestánsok 400 év óta feszítjük mellünket a Habsburgok katolizáló uralmának, melynek jelszava ez volt századokon át: „Faciam Hungáriám górni anam, medieam et catholicam". S íme megsokasodva és tapsolva éljük túl az elbukó dinasztiát. Mi magyar protestánsok autokrata hatalmak •sphérájában 400 év óta vagyunk fáklyái a demokráciának s most ime — boldog elégtételül nekünk — a népsouverénitás hajnala, virradt körülöttünk az egész megváltott világra! Hatalmas nyugati hitsorsosaink fegyverei által az *) Emlékezet okáért közöljük ezt a szép, lelkes és a. hangulltot olyan híven kifejező memorandum javaslatot, melyet dr. Madai Gyula tanár késsített,