Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1919 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1919-02-16 / 7-8. szám

3G az igazság győzött most, melynek mi magyar protestánsok 400 esztendőn keresztül harcosai, sőt igen gyakran vértanúi voltunk! f A mi szívünknek most örvendenie kellene; "Nekünk most virágot kellene szórnunk a 'bilincstörő győzők diadal útjára. De mi Elnök úr, örülni nem tudunk. A hála szavai ajkunkon lebegnek, de még nem tudnak elröppenni. Minket talán a Habsburgi lánc szorításánál is jobban gyötör annak a tragikus. lehetőségnek gondolata. hogy anyaszentegyházunknak annyi vér és szenvedés árán megőrzött egységét nem a győző hissorsosok, hanem velünk szomszédos pártfogoltjaik nak bosszúálló önzése-össze fogja törni. Iszonyodva látjuk emelkedni azt a bárdot, mely a magyarországi protestantizmus négymilliós néptömbjét felnégyelni "készül. Ha ez a hárd lesújthat, ez halálos csapás lesz nekünk és örökké vérző sebet fog ütni az evangeliumi keresztyénség egész nagy élő organizmusán! A keleti protestantizmus így történelmi egységének abroncsaiból kibontva, szétszedve, széthullva megszűnik képviselni azt az erőt, amely évszzadokon át -védte nyugati testvéreit, majd a muzulmán, majd a keleti, majd a pravoszláv, majd a pápista, világhódító fanatizmus áradat ellen! , Amit az Egész betöldhetett is betölt, azt a történelmi hivatást a Részek erőtlenek volnának betölteni. Nem lehet, hogy egy olyan küldetésszerű ember, mint ön, Elnök úr, segédkezet" nyújthasson ahhoz, hogy az egyik nép kezéről levert bilincseket átkovácsolják egy másik nép kezére! Nem lehet, hogy Amerika nagy népe a vallási és faji gyűlölet furiáit éppen hitfest véreinek millióira szabadítsa rá, s közömbös szívvel nézze, hogy egy nagy múltú ós nagy hivatású egyháztestet, a magyarországi protestántizmust, végkép maguk alá temessék az általa ledöntött trónnak romjai! A katholikus eseh, a görögkeleti román és görögkeleti szerb aspiráció beteljesedése 1.264,000 színmagyar reforátus, 890,000 német szlovák és magyar evangélikus1

, 72,000 színmagyar unitárius lélek elzsákmánvolását jelentené! Ennek a 2,200.000 főnyi protestáns léleknek jövendő élete — az alacsonyabb kulturájú uralom alatt és egy végnélküli jajkiáltás lenne az édesanya után, amelynek kebléről elszakították! Elnök úr! Esedezünk Önhöz, hogy a nagy döntés előtt orient áltassa magát az evangeliumi keresztyénség alapján álló, s most feldarabolásra itélt magyar egyházak helyzetéről! Nekünk a jó Istenen kívül minden bizalmunk abban van, hogy a jól informált Wilson kiengesztelődik és fölemel bennünket is az életjog minden atributumával föl ruházott népek társaságába, hogy a legemberségesetbb ember nevét mi is a fölszabadult lelkek seregében áldhassuk és ünnepelhessük majd időtlen-időkig! TÁRCA. Svájci emlékek. December 7-én sötét estén a budapesti keleti pályaudvarról a bécsi vonathoz csatolva egy lefüggönyözött, bezárt külön kocsi indult neki az éjszakának. Különös, csöndes társaság ült odabenn. Fehér lengő szakálú baptista prédikátor mellett erdélyi unitáriusok, fiatal és idős reformáus lelkészek, egy kegyelmes úr és felesége, egy evangélikus magyar konzul és egy vén kalauz, aki külön kocsin kísérte Tisza Istvánt hajdan és most csodálkozó, sokat gondoló arccal nézte ezt a térde® nadrágú egyszerű' társaságot és a kopott, viharvert, halomba heverő táskáikat. Ez a társaság a magyar protestáns egyházak küldöttsége volt: Francia-, Angol-, Svédország, Amerika, Svájc, Hollandia felé. hogyha külföldi testvérek lelkébe belekiáltsa négymillió, élve szétszakításra ítélt protestáns jajszavát és segélykérését. — És amint sötét éjszakában vágtatva lihegve távolodott a vonat az otthontól, a hazától, itt-ott a vonat mentén egy-egy faluból, városból valami kis fény —-egy-egy lámpáé talán — merengett utána hosszan és, az éjszakai fák -mereven, mint szalutáló katonák néztek utána, vájjon mit hoz a fekete vonat majd, mit hoz vissza a húsz ember — új életet vagy halált? És ment vágtatva /a vonat át az éjszakán és erős hideg reggel lihegve állt meg a nagv éhező város. Bérs pályaudvarán. Estére újra tovább ment és másnap délben már Passaunál elmaradt a húsz siető magyar mögött a régi, császári Ausztria ködös határa is. Estére Regensbúrgba válni is kellett. Négyen,-a svájci küldöttek megölelték a többieket és kiszálltak a szép bajor városba, melynek ívlámpái mosolyogva világították a sok lengő zászlót, a kivágott, oszlopokat díszítő fenyőfákat és a nagy, óriás betűs felírást: Hazatérő hősemkneh! A bajorok a legkisebb faluban is dísszel és diadalkapuval várták a fáradt fiaikat. Különben a hullámos dombos ország fenyő erdői között csöndesen húzódnak meg az emeletes házú bajor faluk. És mi — négy magyar ember — siető vonatokon száguldottunk végig a bajor földön. Münchenen, melynek festői utcáján békés tömeg hullámzik és Lindáim, mely a bódeni kék tó partiáról mereng át a fehérbe öltözött svájci hegyekre. Utazásunk ötödik napján már egy békés svájci falu kikötőjébe siklott be velünk a bádeni tó karcsú hajója. A gyönyörű fedett pályaudvar alatt egy újságos bódéban a szemünkbe tűnt egy tarka, kék. sárga, piros színekkel díszített füzet; megvettük, a címe: . A vértanú "Románia." És1

amint' a pompás, félig üres vonatban forgattuk a mártír Románia keserű panaszait a .,magyar zsarnokságról", és a ,,román Erdélynek magyarosításáról", —-