Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1919 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1919-02-16 / 7-8. szám

val — úgy látszik — a forradalom óta megállt vagy visszafejlődött. Hiába; az idő nem az ő érdekeikben dolgozik most. A radikális iránynak közeli rokona: a feministák csoportja, öntudatosan készült a jövőre. Főleg az intelligens nőket igyekezett táborába gyű jeni s politikai nevelésben részesíteni. A szociáldemokrata párt a nő munkásokat szakszervezetekbe tömörítette s osztálytudatos harcosokká igyekezett őket kiképezni. A párt maga nem nagyon lelkesedett a nők aktiv és passzív választójogáért — nem elvi, pusztán taktikai okokból. Nem Volt még hatása alatt a nagy liői tábor városokon sem, még kevésbbé a falvakon. Aggodalmát nem is titkolta, a nők vallásosabb kedélyének a papok által való befolyásolásától tartott. Ügy látszott, a keresztény szocialista párt, a nagyobb részt buzgó, agilis alapítványi hölgyek által vezetett keresztény feminista mozgalom igen sok nőt tartott vissza az ellentábortól. Minden világnézet és társadalmi felfogás hódított a nők között, csak a protestáns keresztyén meggyőződés nyert lassú tempóban híveket, igaz, hogy azután akiket megnyert ós áthatott, azokra mindig minden körülmények között számíthat egyházunk. Csendben, feltűnés nélkül végezték áldásos, hatásaiban még fel sem mérhető muir kájukat. Azt is elismerjük, hogyha 50 esztendő még rendelkezésünkre állott volna, az eddig bevált módszerrel haladhattunk volna — ha lassan is, de biztosan — a kitűzött cél felé. Nemes szívű, erős hitű. áldozatkész, munkás prot. asszonyaink túlkonzervativek voltak sok tekintetben. A nők választójogát nem tudták kellően értékelni, a régi. patriarkális módon akartak legjobb erejükkel az egyháznak, társadalomnak és hazának szolgálni, nem tudták átlátni, hogy társadalmi és politikai szervezettség és hatalom nélkül jelentőségünk és súlyunk csaknem a semmivel egyenlő. De ki merné őket csak szelid szemrehányással is illetni, hiszen az állítólag politikailag sokkal iskolázottabb prot, férfiak hasonló módon szervezetlenek voltak s még a felét sem tették meg bel missziói, humanitárius munkák terén annak, amit a nők megtettek! S most'is a nők ébredtek, fel előbb felelősségük tudatára! Mivel a férfiak nem méltatták kellő figyelemre a nőknek számuknál fogva döntőbb politikai jelentőségét s nem keresték a módját a szervezésnek, hozzáfogtak maguk. Ismert nevű prot. vezető asszonyok bontották ki a zászlót — bárcsak sereglenének alá minél gyorsabban nőegyesületeink és prot. nőink egykenként is. Egyelőre — felhívásukból legalább az tűnik ki — az egyházpolitikai kérdések döntő fontosságát ismerték fel. Aliők politikai nevelésének hiánya most könnyen megbosszulhatja magát. Hány -„úri asszony és leány" van, akinek sejtelme sincs az 1848:XX. te. 'rendelkezéséről, hány prot. asszony él vidéken, főleg falvakban, de még a fő. városban is, akinek az egyházpolitikai kérdésekben a minimális tájékozottsága sincs meg. Ismerik és hatásaiban mérlegelni tudják a prot, nők a. jelen politikai pártok programmpontjait? Milliószámra jönnek majd a női szavazatok anélkül, hogy tulajdonosuk tisztában lenne azzal, milyen irányt erősített vagy gyöngített. De nemcsak egyházpolitikai kérdéseknél föntos a nők állásfoglalása, hanem az állami és szociális élet kérdéseinél is. Itt már nem gondolom, hogy egységes lesz az állásfoglalás, pedig évtizedekre kiható lesz a nemzetgyűlés és a kormány összetétele és munkája. A Prot. Egyh. és Isk. Lap egyik számában olvashattunk egy erősen megszervezett országos prot. párt nagy hivatásáról. A Lelkészegyesület a régi Prot. Szövetséget akarja akcióra birni/'az Üj Reformációban országos prot. szervezkedés szükségességéről olvashattunk, lapunk múlt számában Sebestyén Jenő dr. kálvinista politikát hangoztatott, prot nőink már megalkották országos egyesületüket, szóval a megmozdulás stádiumán túl yagyunk, most csak arra volna szükség, hogy alkalmas vezért kapjunk, aki széles látókörrel bírjon, akinek egyéni és társadalmi súlya legyen, aki tömöríteni tudná a nagyjában egy célra törekvő, de szinte végzetesen széthúzó prot, erőket. A zsidóknak az Ür Isten veszedelmek idején, támasztott bírákat, néha férfiakat, néha nőt, nekünk magyar protestánsoknak ne adna vezért? A múltban mindig adott,' a minden múltnál keservesebb jelenben is majd csak feltűnik egy irányítani képes egyéniség, de addig is meg kellene kísérelni az alvezéreknek' a találkozást, a tanácskozást és megegyezést. T)r. Vatay Pál „Embertenyésztés" „Az iskola e.gy olyan üzem, melynek célkezdete és végcélja egy magasabb rendű emberiség kitenyésztése". Kik tették ezt a szörnyű meghatározást? Bőrgyárosok, vagy baromfitenyésztők? Nem, hanem vezető pedagógusok; olyanok, akik a természettndomány csalhatatlanságára esküvő történelmi materializmus irányához tartoznak és ezért ellenségei az iskolai vallástanításnak. Tehát a keresztyén vallás eszménye helyett: „Legyetek tökéletesek,* mint a ti mennyei. Atyátok tökéletes" — embertenyésztés. A Madách sivár phalanster világát- idézi fel ez a szó; azt a világot, amelynek tudósoktól vezetett államüzeme nem tűr meg semmi szépet, hanem csak azt, ami hasznos. Nem tűri meg az oroszlánt: a „puszták királyát", sem a „fürge őzet", hanem csak a zsiros disznót ós a gyapjas bárányt. Kiirtja a rózsát, amely „más százezer testvérrel foglalá el a legbujább tért a lengő kalásztól"; és kiirtja a szellem virágait: „a költészet s hit ábrándképeit, amelyekkel az ember „csalóka álmok karján" ringatózva, eltékozolta a legjobb erőt". Nem tűri a lélek szárnyalását, hanem a koponya-alkat szerint rendeli aj lélek gyújtogató Luthert gépésznek, az eszimék bizonyos magasságába repülő Platót marhapásztornak és az isteni fenséget szoborba öntő Michel Angelot székláb faragónak..