Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1919 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1919-01-05 / 1. szám

ezeket is az áldott Orvoshoz, aki megérti ami néma szavunkat. A nagy nemzeti megaláztatásban legyünk igazán alázatosak, hogy majdan felemelhessen bennünket. Most a szemünk láttára mond csődöt minden matéria és matériáiizmus. Felséges apológia a Krisztus • mellett, ha mi református keresztyének nem csüggedünk. Ez a .nemzet soha sem fogja elfeledni, ha legjobb fiai, leányai ez újesztendőbén életük valóságával prédikálják, hogy amikor ami l^ülső emberünk megromolt is : a belső mindazonáltal napról-napra újult. A jobb jövő reménységének hordozói, hirdetői mi legyünk e halálos dermedésben. Voltunk mi már a múltban a magyarság mentsvárai; nyelvünket, fajunk minden virtusát mi tartottak fent. Ilyen, de a réginél is nagyobb szolgálatot vár tőlünk az Örökkévaló; sokat biz ránk, hogy hozzánőhessünk feladatainkhoz. Nekünk kiváltságos szerep osztatott ki, most élő nemzedéknek, túldiadaUnaskodnunk kell magunk és az elénk meredező nehézségek felett. E végre engedjük, hogy ez újesztendőben a kegyelem sokasodva rajtunk és bennünk, nemzetünk fiai .és leányai a hálaadást bőségessé tegyék a magyarok szabadító Istenének dicsőségére. Marjay Károly. Mí lesz református iskoláinkkal ? / Eddig csak élőszóval beszélgettünk róla, de a kérdésre feleletet adni nem tudtunk. Aggasztó bizonytalanság, vagy csüggedt bizonyosság üli meg lelkünket. Ideje már, hogy egyházi sajtónkban is felvessük a kérdést s megtárgyaljuk minden vonatkozásában. Az Országos Református Tanács először nem érintette programmjában az iskolák kérdését, később egyesek kívánságára a felekezeti iskolák fenntartása mellett foglalt állást, de a részletkérdésekre, a melyek ezzel az üggyel kapcsolatosak, nem terjeszkedett ki- A Prot. Egyh. és Isk. Lap mindig nagy gondot fordított a ref. iskolaügyre^ meleg szeretettel és megértéssel kereste fel a nevelő munkások anyagi és erkölcsi érdekeit, mos sem hallgathat és most sem mehet el szótlanul azok mellett a törekvések mellett, amelyek az egész nevelési rendszert új alapokra akarják helyezni. Amikor a Néptanítók Lapja, az Újkorszak és egyébb tanügyi lapok telve vannak az iskolák reformját tárgyaló7

cikkekkel, amikor a szociálista és radikális és ker. Szociálista tanítók és Tanácsok, kath. Tanáregyesület stb. állást foglalnak és kultúrprogrammot adnak, mi reformátusok sem várhatjuk tétlenül a rólunk és nélkülünk való döntést. Mielőtt a ref. iskola ügyről részletesebben szólnék, megemlítek egy igen fontos tényt; ref. iskoláink közül a Baár-Madas ref. felsőleányiskola és nevelőintézet tantestülete dec. 10-én tartott ülésén egyhangúlag, lelkesedéssel csatlakozott az Országos Ref. Tanácshoz. A tanárkar vallja azt, hogy a magyar reformátusság .a demokratikus népköztársaságnak, az igazi jézusi szellemben fölépített^szociális államnak egyik erő*^ pillére, s a ref. iskolák, amelyek mindenestül egyhá. jnk -testéhez tartoznak, az új Magyarországnak nevelnek olyan polgárokat, mint bármely más jellegű iskolák. A ref. nevelő munkások igazi egyéniségeket akarnak nevelni ref. ker, alapon, akiknek szociális szelleme, lelkiismerete, pacifizmusa és magyarsága kiállja a teherpróbát. A Baár-Madas intézet eddig -a vagyonosabb és „előkelőbb" szülők gyermekeinek iskolája volt, azt kívánja a tanárikar a felettes hatóságoktól, hogy nyissák ki a kapukat mindenféle társadalmi osztály gyermeke előtt, már a következő isk. évben alakítsák át az életképtelen felső leányiskolát leánygimnáziummá. Szeretné a tanárikar, ha a vagyonosabb szülők ezután is Baás-Madasba küldenék gyermekeiket. Megértik ők, hogy sok szülőnek és gyermeknek idegen és hideg ez az új világ, de éreznek felelősséget és hivatottságot arra, hogy szívük melegénél, lelkük tüzénél, az evangélium világosságánál megértessék és megszeretessék a növendékekkel az új rendet, az új világot, megértessék velük azt, hogy az igazi vagyon, igazi kincs a szív tisztasága és nemessége, az igazi kiváltság a szeretetből szolgálni tudás és akarás, az egyetlen érdem, a becsületes munka és kötelesség teljesítés, a különböző felekezetű egyéneknek kölcsönös becsülése, a társadalmi osztályoknak harmóniája, összetartása az igazi magyar jövő. Magáévá teszi a különböző világnézetű kartársaknak csaknem egyöntetű kultúrprogrammját, de azzal a megjegyzéssel, hogy a vallástanítás az iskolában megtartassék és az egyházaknak is biztosíttassék az iskolafenntartás joga. A tanárkar a maga részéről ígér hűséget az egyház iránt, ígér és ad, mint a múltban mindig, becsületes, lelkiismeretes munkát, de várja munkája megbecsülését, jogi és anyagi helyzetének az állami tanárokéval teljesen » egyenlővé tételét; kívánja, hogy az új zsinat a ref. iskolák alkotmányát, szervezetét, rendtartását, szellemét, tantervét stbaz új időknek megfelelően alakítsa át. A Baár-Madast, — úgy reméljük — ref. iskoláinknak egész sora követi az Országos Ref. Tanácshoz való csatlakozásában. A hosszú szünet után hívják össze az igazgatók a tanári karokat gyűlésre, ismertessék meg velük az Országos Ref. Tanács programmját, jelentsék csatlakozásukat. Mozduljanak meg a ref. tanítfr egyesületek, a ref. tanáregyesület, induljon meg •— ha kell, irodalmi harc egyházi sajtónkban, csak találjunk egymásra, az Istenért! Mindenki mozog, szervezkedik, agitál, mi hallgatunk, aluszunk, vagy más táborba megyünk. Rettenetesen megbosszúlja magát a mi szervezetlenségünk. Hol volt, hol van a mi egységes ref nevelőtörekvésünk, szervezetünk ! Most, talán-talán még van időnk, ébredjünk fel! A szociáldemokrata tanítók szakszervezetének hivatalos közlönye az Ujkorszak bekopogtatott minden tanítóhoz, csatlakozásra híván fel őket, a Néptanítók Lapja, amelynek a radikális tanítómozgalom régi munkása Zigány Zoltán a szerkesztője, olyan programmot ad, olyan szellemben ír, amely a. Középiskolai Tanáregyesület szerint 180% elhajlást mutat