Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1918 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1918-03-03 / 9. szám

Bpest, Jalsoviczky Sándor Bpest, Jóba József Vezseny, Kájel István Felsőireg, Kaszás Rózsi Bpest, dr. Keck László Gyönk, Keresztesi Sámuel Bpest, Kis Dániel Sárbogárd, Kis József Pápa, Kis Ödön Bpest, Kiss Zsigmond Abony, Komjáthy Aladár Tárkány, Ivósa Ferenpz Gyönk, Klepp Péter Torzsa, Koszorús István Újpest, Kovács Benedek az olasz frontról, Kovácsy József Bpest, dr. Kováts István Bpest, dr. Kováts Lajos Bpest, Körösy György Ujcsanálos, Kunst Irén Bpest, Laky Sándor Bpest, Lévay Lajos Bicske, Makay Lajos Debreczen, dr. Makkai Lajos Sárospatak, Marcsek János Bpest, Marjay Károly Mezőtúr, Máté Elek Bpest, Mátis Márton és neje Szada (két rokonával), Megyercsy Béla Bpest, özv. dr. Misley Sándorné és leánya Bpest, Mocsy Mihály Üllő, Muráközy Gyula Bpest. Murányi János Budafok, Nagy Béla Sárospatak, P. Nagy Béláné Erzsébetfalva, Nagy Dénes Bpest, Nagy Ferencz Veresegyháza, Nagy László Bpest, Nagy Vincze Tök, Nóvák Olga Bpest, Okos Gyula Öcsény, Orth Arnbrusné Bpest, Olasz Sándor Örszentmiklós, dr. Osvárth Ferencz Bpest, Öry Lajos Dunabogdány, Paczolav Péter Pomáz, Palcsó László Nikinczi, B. Pap István Bpest, B. Pap Istvánné Bpest, dr. Patay Pál Bpest, Perjessy Károly Ócsa, Petri Elek Bpest, dr. Pruzsinszky Pál Bpest, dr. Ravasz László Kolozsvár, Rigó József Szánk, Rúzsás Lajos Vukovár, Sebestyén Andor Bpest, dr. Sebestyén Jenő Bpest, Sipos Mihály Óbuda, Soltész Irén Bpest, Sörös Béla Losoncz, M. Süteő István Rimaszombat, Szabadfy Elek Szolnok, dr. Szabó Aladár Bpest, ifj. dr. Szabó Aladár Gödöllő, Szabó Béla Borsódgeszt, Szabó Imre Bpest, Szabó Károly Monor, Szabó Zoltán Bilke, Szalay Margit Nagybecskerek, Szalay Teréz Bpest, dr. Szappanos Gyula Alsónyék, Szentmártom Dániel Martony, Szepesi Pál és neje Zeherje, dr. Szilassy Aladár Bpest, Szinok Zoltán Erzsébetfalva, Szombati Béla Szentendre, dr. Szőts Farkasné Bpest, Takaró Géza Bpest, Tárczy Géza Csomaköz, Vajda István Szentendre, Vas Mihály Gégény, Vásárhelyi Pál Soltvadkert, Veress István Izsák, Veress Jenő olasz harcztér, Viktor Erzsébet Bpest, id. Viktor János Bpest, ifj. Viktor János Bpest, Vincze Elek Felsőmocsölád, Weimann Péter Ujverbász, Zaiti Frigyes Pestújhely, Závory Aranka Bpest, ós a theologusok. A Kálvin-Szövetség tagsági díjai a Szövetség pénztárnoka : Nemes Árpád czímére küldendők (Budapest, IX., Kálvin-tér 8. Ref. gazdasági hivatal). IRODALOM. Holland irodalmi tallózások. 1. A bibliai humanizmus. Holland egyháztörténészek reformátoraik munkáinak (Bibliotheca Reformatoria Needlandica. Hága 1903—14. 10 kötet) kiadása közben fedeztek fel egy reformátori irányzatot, melyet Erasmuséval sok tekintetben rokonnak lehet nyilvánítani és a melyet bibliai humanizmusnak neveztek el. Ennek tartalma a humanista egyházi, főleg azonban vallási ideál, mely utóbbit, legalább részben, a szintén holland eredetű „közös élet testvéreinek" hatásából vezették le (Krisztus czentrális jelentősége). Ma még ugyan távol van ez a reformátori irány a rendszeres feldolgozástól, különösen theologiája egyes kérdéseit illetőleg, annak határát is még egyelőTe Németalföldre (tágabb értelemben) korlátozzák és csupán a némettől független holland reformáczió-elméletét képezték ki, de a jelen ismeretek alapján egyelőre ezt csak élőszóval hirdetik. Érdekes azonban, hogy ugyanazon időtájt (1904) kezdte hirdetni Wernle is tőlük teljesen függetlenül a „keresztyénség reneszanzs"-ának elméletét, mely szerint a reformáczió ennek egyik alfaja lett volna. Itt már aztán a visszahatás is megnyilvánult Hermelink tollából. Magától értetődőleg sok még e kérdésben a homályos rész és az is bizonyos, hogy a bibliai humanizmusnak, mint majdnem kizárólag szellemi irányzatnak, határait nagyobb területre kell kiterjeszteni. Pyper, a leideni egyetem e. történettanára tartott először 1907-ben (a fentjelzett, korábban szerzett tapasztalatai alapján) előadást erről a kérdésről a leideni irodalmi társaságban és mondotta ki, „hogy 1. egy eredeti holland, valódi nemzeti reformátori jrány létezett, melyet határozottan kimutatható jegyek különböztetnek meg más reformátori irányoktól; 2. ez a holland irány jórészében Erasmus műveinek hatása alatt áll". Itt mutatott reá az eddigi kutatási módszer főhiányára. mely csak lutheri vagy zwinglii nézőpontokat keresett.1

Szava nem is hangzottéi hiába, mert egyik tanítványa, Lindeboom, 1909-ben doktori értekezésének tárgyául Erasmus theologiai felfogását választotta.2

Sajátságos dolog, hogy mindaddig E. eme oldalról nem tették alapos vizsgálat tárgyává, hanem megelégedtek egyik vagy másik munkájának tanulmányozásával. Munkája két részre oszlik, egyfelől E. theol. gondolkozását, másfelől vallásos kedélyállapotát (godsdienstig gemoedsbestaan) tárgyalja, Ugyancsak Lindeboom 1913-ban már egy másik idevonatkozó munkával állott elő, mely már a holland bibliai humanistáknak egész körét tárgyalja,3

Itt igyekezett legalább is nagyjából megállapítani a holland bibliai humanizmus lényegét, annak egyfelől reformáczióhoz átment, másfelől a katholikus egyház kebelében megmaradt híveinek pontos életrajzi adatait, munkáit stb. röviden feldolgozni és úgy a reformáczió, mint a katholikus egyházra gyakorolt határokat kimutatni. Pár év múlva Lindeboomnak, ki időközben groningeni egyetemi tanár lett, egyik tanítványa-Fan Rhyn, pedig e holland bibliai humanisták egyik legnagyobb és legrégibb alakját, Wessel Gansfort-ot tette tanulmánya tárgyává, behatólag ismertetvén annak életét és theologiáját.4 Az 1917. év még egy újabb kiadványt hozott. Ez már forráskiadvány. Eekhoj, Pyper másik jelentősebb tanítványa s immáron kartársa (egyháztört. rk. tanára Leidenben) adta ki facsimilében a holland ügyvédnek, Hoennak levelét, melyet az lo21-ben az úrvacsora kér-1 Pyper, F. Erasmus en de Ved. Reformatie. (Handeligen en Mededeelingen van de Maatschappry der Nederlandsche Letterkunde te Leiden, 1906—1907. (Leiden 1907.) 36—62.) különlenyomatban is. 2 Lindeboom, J. Erasmus. — Onderzoek naar zijne theologie en zijn godsdienstig gemoedsbestaan. Leiden 1909. (Dokt. ért.) 3 Lindeboom, J. Het bijbelsch humanisme in Nederland. Leiden 1913. 4 Van Rhijn, M. Wessel Gansfort. Hága 1917. (Dokt. -ért.)