Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1918 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1918-02-24 / 8. szám

íme: egy neves öreg katholikus szerzetes-pedagógus, a ki „örvend mindannak, a mi jót (a protestantizmus) tett, igazat cselekedett és hasznosat létesített (961. í.}, hogy túl tudja kiabálni a legútszélibb „szabadgondolkozás" közismert kiszólásait is az első konkrét próbánál, mely elé „elfogulatlansága" állíttatik! Mert azt nem hiszszük, hogy még az annyi gyűlölettel tárgyalt Szervetkérdésben is sok rikítóbb és vakmerőbb nagyotmondás hangzott volna el ennél háromszáz esztendő óta, Az ember megdöbben tőle s önkéntelenül is a „calumniare audacter" szomorú elvére gondol. Komolynak látszó ember komolynak látszó helyen, komolynak látszó formában ilyet még tudtunkkal nem állított Kálvinról, így még arczul nem verte a történelmi igazságot ebben a ma máiigen tisztán álló kérdésben. Vájjon mit gondol Platz, vagy mit akar elhitetni a M. K. olvasóközönségével: pápája vagy CaraÖaja volt Genfnek az a prédikátor? sőt még százszorta különb zsarnoka amazoknál, mert hisz' még a legczinikusabb VI. Sándorok s a leglelkiismeretlenebb vérbírák sem mertek Justizmord-okat elkövetni a jusztícziának, tehát a bírói eljárásnak legalább a látszata nélkül! ? Ha sajnálja a fáradságot, hogy beletekintsen a Szervet-ügynek most már magyarul is kitűnő összeállításban együtt kapható eredeti okmányaiba, ám elég fölnyitnia csak egy olyan, tudományos mázzal kérkedő, Kálvin iránti gyűlölettől lihegő szabadgondolkozó ponyvaterméket is, a minő pl. az Auguste Dide (a Fin des Religions hírhedt szerzője) újabb könyve: Michel Servet et Calvin (Paris, Fiam marión) s ott se nézzen meg egyebet, csak a fejezetek "czímeit: „Leproces, nouveaux interrogatoires ..." De nem ! Platz Bonifácz tankerületi főigazgató, dr. phil.-nak, sajnos, sokkal alantabb kell kezdenie még a • történelmi iskoláztatást: á kalendáriumon. Mert hogy az 1566-ban Bernben kivégzett Gerdilis Bálintot hogy fejeztethette le Genfben, az 1564-ik évben elhalt Kálvin János : azt ő bizonyosan összevont szemöldökkel kérdezné alkalomadtán valamelyik szepegő kisdiáktól, de magának elfelejtett számot adni róla. Érdemes-e tehát megpróbálnunk jobb meggyőződésre juttatni őt a szóbanforgó mélyebb, . elvi és történeti kérdések felől: affelől, hogy „azon kor felfogása és jogi elvei" igenis, a legszorosabb összefüggésben állottak a hivatalos katholikus igazságfogalommal, állam- és társadalomtannal, sőt azonosak voltak velük, hogy a protestáns toleránczia történelme is ép azért olyan Janus-arczú,. mert nehezen és nagysokára tudott csak szabadulni a katholiczizmus szellemi örökségének e részbeli óriási nyomása alól; hogy Kálvin János ós az ő hatalmas, de nem kizárólagos szellemi irányítását követő genfi állam fájdalmasan erőszakos módon és szánalmasan emberi formában ugyan, de keresztyén hitünknek és világnézetünknek a katholiczizmussal máig közös legszentebb sarkkövét védelmezte a szerencsétlen dilettáns theologus spanyollal szemben, nem pedig a saját „hitbeli törvényeit...?" Mindezt, félek, a történettudomány e neofitájának magyarázni még kissé korai s épen ezért egészen hiú dolog volna. Tehát csak maradjunk a kalendárium színvonalán. „Hogy a hugenották legyilkolása 1572-ben, az úgynevezett Bertalanéj, a politikai bosszú müve volt, azt ma már mindenki tudja, A Guise herczegek ugyanis bosszút akartak állni Collignyn (sic!) és hívein, a kik a Guise herczegek atyját, Lotharingiai Károlyt meggyilkoltatták s átengedték az angoloknak Dieppe-et ós Havre-t. A katholikus egyháznak ehhez ismét semmi köze.'1

,

(964. 1.) Előttem fekszik a sorok írásakor egy finom kivitelű érem gipszöntvénye. Egyik oldalán öldöklő angyal járkél diadalmasan, kezében kereszttel és karddal, emberi holttestek között; a másikon szakállas papi arcz. Amott a körirat: Ugonottorum Strages 1572 ; emitt: Gregorius XIII. pont. max. an. I. (Az érem részletes leírása megtalálható különben Bonanni Fülöp jezsuita klasszikus Numismatá pontificum cz. művében is, Róma, .1689.) Ennyire nem volt tehát köze a katholikus egyháznak, mint ilyennek, a Bertalanéjhez! „Cobbet William, a protestáns történetíró „Historv of the Protestant Reformation" czímű könyvében azt írja, hogy Erzsébet királyné uralkodásának egy éve alatt több katholikust végeztetett ki, mint a mennyi áldozata volt a spanyol inkvizícziónak összesen ! ;. . A szintén protestáns Styrpe (sic!; szerint Erzsébet minden évben legalább is ötszáz katholikust végeztetett ki." (965. L) A súlyos tekintélyként idézett Cobbet-féle mű egy semmiféle komoly történelmi gondolkozás előtt számba nem jöhető, forrásértékkel abszolút nem bíró s még hozzá százesztendős, gyalázkodó férczmunka, egy eléggé zűrzavaros szabadgondolkozó fő megbízhatatlan, elfogult ponyvaterrnéke (valószínűleg ultramontrán körökből eredő magyar fordítása: „A' protestáns reformátio' históriája Angliában 's IrJandban. Polgártársai felvilágosítására folyó levelekben írta C. V." megjelent .1834. Nagyváradon). És Platz nemcsak hogy komoly képpel hivatkozni mer erre a hamis „százesztendős jövendőmondóra" (a kitől, gyanakszom, meríti a Bertalanéjre vonatkozó hamis tudományát is!), hanem még rádupláz igazmondásaira (igazán kérdésbe kell tennünk, vájjon csak puszta figyelmetlenségből-e?). A Cobbet munkájában (III. füzet 156—157. lapok) idézett Strype (így van helyesen írva) szerint Erzsébet „egy esztendőben több mint ötszáz gonosztévőket kivégeztetett" (azaz, mint a contextusból első tekintetre világos, útonállókat, tolvajokat stb., a kik a Cobbet vádjai szerint az Erzsébet alatti nagy népnyomor következtében szaporodtak el), ezekből azonban a Platz keze alatt már esztendőnként kivégzett katholikus ötszázak lesznek „legalább is" ! Az újdonsült történész e legnevezetesebb portyázásai után azon már meg sem ütődünk, a mikor a részeghajdúk és vérszomjas kuruczok XVII. századi katholikuspapgyilkolásai mellé bizonyos büszke önérzettel állítja oda azt a tényt, hogy „a gályarabságra ítélt kálvinista papok közül (mely ítéletnek „embertelen" voltát egyéb-