Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1918 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1918-02-17 / 7. szám

a mely épen olyan kategorikusan fenntartja a maga vádjait. A milyen joggal hisz teliát a Világ az Evang. Lap és az Ev. Őrálló Zöványinak, épen olyan joggal és mindenestre si'dyosabb alapon hihet Sebestyén és a ref. papság óriási része a Lelkészegyesület szerkesztőjének. Szerintünk tehát az újságírói kollegialitás és morál v/.empontjából igen nagy tapintatlanságoi követtek el nevezett laptársaink, a mikor a Lelkészegyesület szerkesztőségének fenntartó nyilatkozatát semmibe sem véve, már előre Zöványinak adnak igazat és Sebestyént támadják, holott ő a per eldőltéig várakozó álláspontot foglalt el, nem titkolván egyébként szubjektív hitét é.s véleményét, mely a Lelkészegyesület oldalára viszi őt. Meit képzeljék csak el a laptársaink magukat hasonló helyzetben. Elvégre a Lelkészegyesület is követelhet annyi súht a maga szavának, mint Zoványi. Egyébként pedig úgy áll a dolog, hogy lia Zöványi tényleg mondta azokat, akkor teljes egészében érvényben maradnak Sebestyén tételei reá nézve is, ha pedig nem mondta, úgy a tételek csak elméletiek maradnak, de az igazságuk akkor is meglesz. Bizonyosak vagyunk azonban benne, hogy fog még gondoskodni Zoványi arról, hogy aktuálisak is legyenek azok újra. — Végezetül még az „Ev. Orálló"-nak válaszolunk a Kálvin-kultuszra vonatkozólag. Hát ilyen Lényegében nincs, mert mi a kálvinizmusért és nem Kálvin személyéért lelkesedünk elsősorban. Természetes, hogy ez nem történhetik meg Kálvin személyének tisztelete nélkül. De ebben a tekintetben az evang. testvérek semmit sem vethetnek szemünkre. Igaz, hogy a mi „Kálvinkultuszunk" annyiban lehet rájuk nézve meglepő, mert a genfi reformátort, az ő nagyszerű tanításait és írásait hosszú megszakítás után csak a legújabb időkben kezdtük ismét nagy értékük szerint méltányolni. De meg mit szóltak volna az evangélikusok, ha a nemrég lefolyt jubileumi ünnepségek alkalmával náluk is olyan epizód történt volna, mint nálunk a debreczeni fakultás ünnepélyén. És még egyet, A Prot.. Szemle most megjelent jubileumi számában van egy vers Szabolcsba Mihálytól. Ebből az evangélikusok érzékenységére való tekintetből kimaradt egy Kálvint dicsőítő strófa. Hasonló objektív és liberális megítélést és eljárást kérünk a mi „Kálvinkultuszunkkal" szemben. A MI ÜGYÜNK. Harmadik téli konferencziánk. II. Második nap : január 30. Második napi konferencziánkat Forgács Gyula péczeli lelkész, theol. m. tanár bibliaolvasásával és buzgó imájával kezdtük. A délelőtti gyűlésen dr. Iiavasz László elnökölt. A predestináczió és problémái I. Első témánk a kálvinizmus hittani és erkölcstani rendszerének egyik sarkalatos alapelve: a predestináczió volt. „A predestináczió problémái" czímmel két előadásban foglalkozott ezzel a nehéz kérdéssel kiváló ifjú dogmatikusunk: dr. Sebestyén-Jenő theol. m. tanár. A predestináczió tanának múltját vázolva, kiemelte, hogy Kálvin adja erre a kérdésre is a legtisztább feleletet. A predestináczió nem más, mint Isten döntése az egész életre nézve. A predestináczió kérdése azon főidül meg: elfogadjuk e Isten szuverenitását az élet minden körében? Három fölfogással találkozunk ezen. a téren. Az első szerint Isten akarata dönt el mindent. A második szerint Isten és ember együtt munkálkodnak. Végül a harmadik szerint, ha az egyik nem akar valamit, nem történik meg. A Szentírásból mindegyikre lehet helyeket találni, de az írást csak szerves összefüggésében szabad venni. A félreértés abból származik, hogy az emberek összezavarják az etikni és a metafizikai vonalat, holott ezt a kettőt szigorúan külön kell választani. A predestináczióval kapcsolatos sok probléma közül a következő négyet tartja a legfontosabbnak. Első: abszolút szabad-e az ember? Második kérdés: szabad-e az ember, vagy fatalista? Harmadik: felelős-e az ember a bűnért? Negyedik kérdés: törődik-e Isten az imádsággal és van-e annak eredménye? Az első eldöntendő kérdés a predestináczió és a szabad akarat problémája. Milyen szabadság marad meg az Istennel szemben az emberre nézve? Helytelen az a fölfogás, hogy a predestináczió kizárja a szabad akaratot. Az ember nem úgy van Isten mindenhatósága alá rendelve, mint az ásvány, a növény, hanem úgy, hogy erkölcsi akarat jellege megmarad, ha akarata rabja is a bűnnek. Teljes metafizikai szabad akaratról —- természetesen — nem lehet szó. A szabad akarat a normális embernél nem egyéb, mint értelmes megfontoláson alapuló döntés. A mit az Isten tesz, azt az emberen, az, ember lelkén keresztül teszi. Isten nem mechanikusan determinálja az embert, hanem tudatát is fölhasználja. Az ember mindent szükségszerűségből, de nem kényszerűségből tesz. Úgy él az ember, mint a nagy hajó utasai: élik a maguk kis világát a hajón, de oda mennek, a hova a kormányos irányítja a hajót, A predestináczió csodája, hogy a legfinomabb, a legérzékenyebb lelkületeket nevelte a világon. A metafizikai és etikai vonalat fönn kell tartani minden paradoxizmus daczára. A hozzászólások során ifj. Victor János (Budapest) kiemeli Krisztus személyének fontos szerepét a predestináczióban. Ez fejti meg azt, hogy az etikai és a metafizikai vonal hogy áll elő ? Az ember a Jézus Krisztussal való találkozás folytán födözi föl ezt a metafizikai vonalat, A predestináczió nagy élmény, melyet Krisztusban ad nékünk Isten. Tudtunkra adja, hogy Krisztusban övéi vagyunk : akar vélünk valamit. Dr. Fülep Lajos (Budapest) szerint alapvető fontosságú a metafizikai és etikai vonal közti különbség. Minden filozófiai gondolkozás alapja a gondolatok viszo-