Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1918 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1918-02-17 / 7. szám

nya. Itt a szabadság és a megkötöttség viszonyáról vau szó. Ezt a kettőt a legerősebben ki kell élezni, hogy tisztán megkülönböztessük a fogalmakat. A predestináczió kell, hogy minden vallásfilozófiának alapja legyen. Két világnézet van: a vallásos és a tudományos. Ez a kettő sohasem egyenlítődhetik ki egymással. A keresztyénség szerepe a jövő társadalom kialakításában. A délelőtti második tárgy a keresztyénségnek a társadalmi kérdésekkel kapcsolatos másik nagy kérdése volt: milyen szerep vár a keresztyénségre a jövő társadalom kialakításában? A kérdés tárgyalását ifj. Victor Jánosnak, az Ev. Ker. Diákszövetség főtitkárának előadása vezette be. Hangsúlyozta mindenekelőtt, miszerint a keresztyénséget nem szabad úgy megítélni, hogy milyen társadalmi szolgálatokat tesz. Azután rámutatott arra, hogy a jövő társadalom kialakulásában egyfelől nagyobb szerepe lesz a kollektivizmusnak, másfelől a társadalmi mozgalmaknak tömeg-jellege lesz. A jövőben komplikáltabb osztályharezok lesznek. Szervezkedik minden osztály, kíméletlen ellentétek hasogatják össze a társadalom talaját. A keresztyénségnek mentő orvosszerül kell beleavatkoznia : meg kell mentenie a széthasogatott osztályok számára az emberi szolidaritást. A keresztyénségnek meg kell őriznie a maga különállóságát. hogy közös szolidaritásra hívhassa az embereket. Zűrzavaros világ felé halad a társadalom. Sok kísérletezés lesz az új kijegeczesedésben. Ott lesz-e a keresztyénség, mikor lerakodnak az új alapok? Arról már szinte lekéstünk, hogy döntőleg folyjunk bele a jövő kialakulásába. A komoly keresztyénség szerepe a mai társadalmi átalakulásokban szinte el van játszva, ezért legalább a jövő számára gyűjtsük erőinket. Az előadás kapcsán nagyobb arányú vita indult meg. Koszorús István (Újpest) szerint túlsötét az a kép, a mit az előadó a jövőről festett. A nagy nyomás alatt nagyobb erővel fog a keresztyénség is talpra állani. Helytelen azt is megállapítani ma, hogy elkéstünk. Nem lemondó gondolatra van szükségünk, hanem arra, hogy még ma el kell kezdenünk a munkát! Dr. Mokkái Sándor (Sárospatak) is hangsúlyozza, hogy a keresztyénség abszolút érték: nem függ a társadalmi hatásoktól. Tanulni is akarjunk a bekövetkező kao tikus fejlődésből. Szinok Zoltán (Erzsébetfalva) szerint Istenkísértés az, hogy az egyház bízza Istenre a jövőjét és ne csináljon semmit! Az egyháznak karitatív-jellegű társadalmi munkát kell végeznie: árvaházakat, bölcsödéket, otthonokat, kereszten szállókat stb. kell berendeznie. Vass Mihály (Gégény) rámutat arra, hogy Jézus a keresztyénséget nem önczél gyanánt alapította. A keresztyénség élet. A társadalmi élet biológiájával — sajnos — nem törődtünk. A legnagyobb mértékben oda kell vetnünk magunkat, krisztusi szeretettől eltelve, a szociális kérdések megoldásába. Veress .Jenő (tábori lelkész az olasz fronton) kiemeli, hogy ha a keresztyénség önértékű, abból természetszerűleg következik, hogy. nem szabad pesszimistának lennie. A keresztyénség nem öregedett el! Sőt ma tudjuk csak igazán, mi a keresztyénség! Takaró Géza (Budapest) rámutat arra, hogy a r. kath. egyház tele van századok óta karitatív intézményekkel, mégsem tud beleavatkozni a társadalmi mozgalmakba. Okos Gyula (Öcsén)-) szerint eddig csak tanítottunk, ezért nem végezhettünk karitatív munkát. Sörös Béla hangsúlyozza, hogy tanuljuk meg a szoczialistáktól a szervezkedést. Ifj. Victor János válaszol az elhangzott észrevételekre. Nem képviselt lemondó hangot, Azt mondja: dolgozva gyarapítsuk a keresztyénséget, erősítsük a keresztyéneket. Csak arról mondjunk le, hogy most már elégerősek vagyunk a jelenlegi átalakulásokba beleavatkozni. E helyett várjunk egy jobb időt. Ref. nevelésünk hibái és föladatai. D. u. 4 órakor, Lévay Lajos esperes elnökletével, rátértünk legsürgősebb teendőink másodikának: református nevelésünk hibáinak és föladatainak tárgyalására. Dr. Makkai Sándor volt ennek a fontos kérdésnek az előadója, kit legutóbbi konferencziánk óta a tiszántúli egyházkerület a sárospataki ősi főiskola gyakorlati theologiai tanszékére hívott el. Előadása elején rámutatott arra, hogy ref. nevelésünk egyet jelent egyházunk és hazánk jövőjével. Majd sorra vette mai nevelési rendszerünk hiányait s megjelölte mindenütt az orvosszereket is. A hiányok közt elsősorban nevelésügyünk országos szervezésének elégtelen voltát említette. A katechéták szervezésének a kérdése is megoldatlan. Vallásos nevelésünk egész csomo kívánni valót hagy maga után. Ezekkel a hiányokkal szemben szükségünk van a vallásos nevelés egyöntetű megszervezésére, a katechéták rendjének kialakítására, különösen pedig a konürmáczió egységes rendezésére. Lelkészképzésünk terén is nagy hiányok vannak. Több gyakorlatiasságra és kevesebb nyelvképzésre volna szükség. A zsidó nyelv tanítását szükségtelennek tartja. Tanító- és tanárképzésünknek is nagy hiányai vannak. Az utóbbi teljesen hiányzik! A nőnevelés terén is sok hiányt látunk. A felsőfokú nevelés terén nem mondhatunk le a ref. egyetem eszméjéről! A hiány sok. Ezek megszüntetése sok munkát és még több áldozatot kíván mindnyájunktól. Azzal az egygyel legyünk tisztában, hogy mindezeken a hiányokon önerőnk segíthet csak! A hozzászólók közül dr. Sebestyén Jenő utal arra, hogy intelligencziánkban hamis jelszavak érvényesültek a kálvinizmus felől, a mi nagy veszedelmet jelent reánk nézve. Ugyanis a katholiczizmus a maga erős szervezetével kiböjtöli az aszályt, nálunk azonban csak az élő hit ereje a biztosíték. Ezért kell ezt ébresztgetni. Iskoláinkban szükség van nagyobb szigorra és nagyobb fegyelemre.