Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1918 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1918-02-10 / 6. szám

rendez olyan nők számára, a kik a leányok nemzeties vallásos nevelésében részt kérnek. Megszűnt lapok. A papirhiány miatt a német liberális irányú lapok közül a következők szűntek meg a háború tartamára : a „Zeitschrift für Theologíe und Kirche", a „Theologische Rundschau" és a „Chronik der chr. Welt". Ez utóbbi a „Christliche Welt"-tel kapcsolatban jelenik meg redukált terjedelemmel. A MI ÜGYÜNK. Harmadik téli konferencziánk. I. Már mult téli konferencziánk beszámolóját is azzal kezdtük, hogy „konferencziáink szükségességének igazi próbaköve volt ez a mostani. Iia« ilyen rémséges utazási és ilyen nehéz élelmezési viszonyok mellett is elegendő résztvevő akad, akkor a lelkek mélyén valóban él eme konferencziák szükséges voltának a tudata." Mennyivel inkább elmondhatjuk mindezt a mostaniról! A viszonyok azóta minden tekintetben megrosszabbodtak. Az akadályok újabbakkal tetéződtek. A vasúti jegyek ára megkétszereződött, a miniszter pedig visszavonta az ilyen alkalmakkqi: adott vasúti kedvezményeket is. A vidéken többfelé fantasztikus hírek terjedtek el az épen a konferenczia idejére rebesgetett országos nagy sztrájkról. A mi közös nagy czélunktól lelkesített és a testvéri szeretet melegével összeforrasztott kis gárdánk mégis öszszegyűlt újból. Ha néhányan hiányoztak is a régiek közül, az elmaradókat bőven pótolták az újak. Több, mint százan jöttek most is össze az ország minden részéből, közülük többen a végekről. Két tábori lelkész s

barátunk pedig egyenesen Olaszországból jött a konferencziára. A tüzelőanyaggal való takarékosság kissé megváL toztatta konferencziánk külső képét, A theologia sok fűtőanyagot emésztő díszterméből leszorultunk a Ráday -könyvtár barátságos olvasótermébe. Minden talpalatnyi helyét teleraktuk székekkel. De a 130 ülőhely is kevésnek bizonyult több ízben. Különösen az érdekesebb előadásokat és az azok nyomában megindult vitákat többen már csak állva hallgathatták. Feledhetetlen betetőzései, mondhatjuk, megkoronázásai voltak az első három napi gyűléseknek .dr. Ravasz Lászlónak a régi képviselőház üléstermében tartott esti előadásai. Már az első este szorongásig megtelt a hatalmas terem. A padsorok közt és a karzatokon is óriási tömeg szorongott. Azt hittük, ennél többen már nem is férnénk el. És második este még többen voltak! Harmadik este pedig még annál is többen! Akár állva, akár ülve hallgattuk, akár férfiak, akár nők voltunk s akármelyik felekezethez tartoztunk, egyben egyetértettünk : hogy ilyen előadások nem igen hangzottak . még el Budapesten! Nagyban növelte harmadik téli konferencziánk értékét az a körülmény is, hogy véle kapcsolatban alakult meg az egyházunk életében, jövő munkáiban, küzdelmeiben oly sokra hívatott két nagyfontosságú intézmény : a részvénytársasági alapon szervezett első újabb ref. nyomda és a ref. sajtó elhanyagolt ügyét új életre kelteni kívánó Református Sajtóegyesület. A mult évihez képest is szinte hihetetlen magasságba szökött nyomdaárak ez alkalommal is lehetetlenné teszik, hogy — első konferencziánkhoz hasonlóan — emlékkönyvbe foglaljuk az elhangzott értékes előadásokat. így meg kell elégednünk azoknak és a hozzászólásoknak rövid kivonatával. Egyik-másikat közlik ugyan folyóirataink és lapjaink, jórészükre azonban ez alkalommal is a tavalyi előadások legnagyobb részének meg nem érdemelt sorsa vár Hisszükf • hogy utoljára törtéírik ez. n ÍÜ; Első nap : január 29. Konferenoziánkat január 29-én, kedden reggel 9 órakor kezdettük meg a „Jövel Szentlélek Úristen ..." kezdetű dicséretünk eléneklésével. Majd Hamar István theol. tanár mondott imát és tartott megkapó, alkalmi vonatkozásokkal teleszőtt elmélkedést a I. Móz. 26 :17-— 18. alapján a betemetett és újból kiásott kútfőkről. A mindannyiunk lelkét megragadó elmélkedés után az elnöklő Petri Elek püspök üdvözölte mele^ szavakkal a konferencziára az ország különböző részeiből egybegyűlteket. A kálvinizmus, mint a reformáczió betetőzése. Konferencziánk első óráit ez alkalommal is a kálvinizmus behatóbb tanulmányozásának szenteltük. Az első napi téma „A kálvinizmus, mint a reformáczió betetőzése" volt. Különös érdeklődést biztosított a kérdés számára szomorú körülmény, hogy egyik egyháztörténettanárunk alkalmasnak találta a reformáczió négyszázados évfordulóját arra, hogy Kálvinnal és a kálvinizmussal szemben táplált elfogult s a tudományos alapot teljes mértékben nélkülöző nézeteinek - az állami katedra oltalmában bízva — újból kifejezést adjon. Az előadó : dr. Pruzsinszkg Pál theol. tanár, erre az egyházi köreinket is oly élénken foglalkoztató és mindenfelé nagy viszszatetszést keltő- támadásra való tekintettel, előadásában behatóbban foglalkozott Kálvin egyéniségével is. Talán nem volt kor, mondotta, a mikor nagyobb szükség volt Kálvinnak és munkásságának behatóbb ismertetésére, mint ma. A reformátorok, különösen Kálvin, a példa erejével hatnak az elernyedt kor gyermekeire és nekünk erre égető szükségünk van. Ezenkívül épen napjainkban van még egy körülmény, mely a reformátorok, első sorban Kálvin János működésének és írásainak tanulmányozását elsőrangú feladatunkká teszi. Ellentétes gondolatok és felfogások áramlatai között élünk. Itt-ott ítéletek liangzanak el. Tájékozódásra van szükségünk. Kik, tájékoztatnak a leghitelesebben, a legmeghittebben ? Ók maguk, az ő munkáik. Nincsen a XVI. századnak talán egy embere sem, a kinek életviszonyai,