Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1918 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1918-02-10 / 6. szám

eszméi tisztább megvilágításban állanának az utókor előtt, mint Kálviné. Munkái, leveleinek nagy száma egyaránt alkalmasak arra, hogy az érdeklődőt tájékoztassák és megteremtsék, erősítsék a kálvinista öntudatot, a mely után annyival inkább óhajtozunk, mert példáit kelleténél csekélyebb mórtékben látjuk. Fölolvasta dr. Baltazár Uezső püspöknek épen ebben a tárgyban nemrégiben hozzáírt szavait: „A Kál­vin-kultusz fölvételét szükségesebbnek tartom ma, mint valaha. A kálvinistaság nemtörődömségét felhasznál­ták . . . arra, hogy necsak elhomályosítsák, de el is torzítsák Kálvin Jánosnak apostoli ihlettől sugárzó képét. Helyre kell állítani minden vonást. S ehhez a műtéthez leveleinek magyar kiadása égetően szükséges. Én Isten és ember között más közvetítőt nem ismerek a Jézuson kívül, de Jézushoz a megértést szomjúhozó lelkemnek szüksége van egy Pál apostolra, egy ""Kálvin Jánosra. Hiába látjuk Jézust egyszerűnek, azért olyan 0, hogy „az együgyű is érti részben, de a tanult sem teljesen". Isten is volt Ö; tehát szent titokzatához a legnagyobb lelkek tudnak csak közelebb jutni. Ilyen Kálvin János is. Ezért fogódzóm én buzgón az ő palástjába. Kis em­bereket a nagy tud a még nagyobbakhoz elvezetni. Hogy Kálvint nagynak ismerje el a hivalkodó epigon lélek, szükségünk van őt ismerni. Mi módon ismerném, ha nem hallünk íraiffdent felőle?" Pruzsinszky előadásának bevezető része kissé hosz­szabbra nyúlt, de az aránytalanságot megokolják a vi­szonyok, a melyek között szólt. A mi az előadás tulaj donképeni tárgyát: a kálvinizmust, mint a reformáczió betetőzését illeti, az előadó Kálvin hitbeli meggyőződé­sének legbensőbb tartalmára mutatott: „Mindabban, a mit az írás tilt, a mit az írás parancsol, meg nem ingat en­gem ennek az egész világnak a megütődésesem." Vilá­gosan mutatott mindarra, a mi Kálvin rendszerében mint az érintett elvnek megvalósítása a hit. a fegyelem és az egyházkormányzás tekintetében kifejezésre jut. Az elő­adó végül a kálvini reformácziónak a köznapi életben, nevezetesen a családi és a közéletben megnyilatkozó hatását ismertette s ezzel érintette a kálvini ethikának néhány kérdését. Az elnöklő püspök meleg szavakkal adózott Kálvin kiváló magyar történetírójának lelkes hangú előadásáért, a melyet őszinte örömmel hallgattunk mindannyian, mint a Kálvint ért legutóbbi méltatlan támadás értékes vissz­hangját. A hozzászólók közül Csikesz Sándor fölemlítette, hogy Harnack, a berlini egyetem világhírű egyháztörté­net-tanára, a Kálvin-jubileum esztendejében egy hétig Kálvinnal foglalkozott előadásaiban. Azt mondta, hogy nincs még egy olyan egyéniség, a ki gondolataiban úgy magában hordaná az újkort, mint Kálvin. Nem ismer mást, a ki úgy egybefoglalná az újkor irodalmi, tudo­mányos, gazdasági és szocziális munkásságát, mint Kál­vin. 0 a mai modern kapitálizmus nevelőapja, hasonló­képen a modern forradalmi eszmék elültetője is. Dr. Kováts István utalt arra, hogy a Protestáns Szemle nagy reformácziói jubileumi számába (a mely a nyomdai nehézségek miatt mindezideig késett) hosszabb czikket írt „A reformáczió és az újkor uralkodó eszméi" czínien, a hol kimutatja, mint gyökereznek az újkor politikai, kulturális, gazdasági és társadalmi életének uralkodó eszméi a kálvinizmusban. Ilyenképen valóban érthetetlen, miként tarthatja valaki, a ki ad valamit tudományos reputációjára, a kálvinizmus tanait kárho­zatosaknak ? ! Mi sem könnyebb szerinte, mint az ityen, a tudománnyal és az igazsággal semmiféle összefüggés­ben nem lévő állítás alaptalanságát kimutatni. A keresztyénség társadalmi erői a múltban. Délelőtti második előadásaink apologetikus színe­zetűek voltak. Az első két nap a keresztyénségnek a társadalmi kérdésekhez való viszonyát kívántuk tisztázni. Első nap a keresztyénségnek a múltban való szerepével, második nap pedig a jövő társadalom kialakításában való szerepével foglalkoztunk. Dr. Kováts István „A keresztyénség társadalmi erői a múltban" czínunel válaszolt a szoczialisták részéről a keresztyénséggel szemben hangoztatott vádakra. Rá­mutatott arra, hogy a keresztyénségben igenis vannak társadalmi erők s a keresztyénség minden korban sugá­roztatott ld magából társadalmi erőket, ha nem is annyit, a mennyit módjában állott volna. A Krisztus tanításában rejlő társadalmi erők nemcsak az őskeresztyén egyház­ban, hanem a középkori és az újkori keresztyénségben is kifejezésre jutottak s a mennyiben nem érvényesültek, annak részben az is oka, hogy a társadalmi kérdések kiéleződése az őstermelésről az ipari életre való átme­nettel kapcsolatos, tehát újabb keletű. Viszont a mióta a nagy átalakulással kapcsolatban jobban kiéleződtek a társadalmi ellentétek, azóta különösen a külföldi protes­táns egyházak sokat tesznek a társadalmi bajok enyhí­tése érdekében. Egyházalkotmányunk reformja. A délutáni gyűlések tárgysorozatán a magyar kál­vinizmus legsürgősebb föladatai szerepeltek. Ezek közül az első nap, dr. Szilassy Aladár v. b. t. t., egyházme­gyei gondnok elnökletével, „Egyházalkotmányunk re­formjáéval foglalkoztunk B. Pap István theol. tanár előadásával kapcsolatban. Előadó sorjában rámutatott egyházi életünk leg­kiáltóbb bajaira. Egyben megjelölte azok orvosságát is. Mindenekelőtt megállapítani kívánja a gyülekezetek ma­ximális és minimális lélekszámát. Az apró gyülekezeteket egyesíteni teli. A lelkészképzés gyökeres reformjával kapcsolatban a segédlelkészek ügyét is reformálni kell. Szolgálati pragmatikát és jó fizetést kíván a számukra. Behozan­dónak tartja a helyi káplánság rendszerét. A lelkész­társaságokat is beveendőknek tartja az egyházalkotmányba. A presbiterek választásánál 12 év helyett elegen-

Next

/
Oldalképek
Tartalom