Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1918 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1918-11-24 / 47. szám

\ PROTESTÁNS YH AZtal SKOL At LAP Megjelenik minden vasárnap.x Szerkesztőség és kiadóhivatal: IX., Ráday-utCjsa 28., a hová a kéziratok, elöiizetési es hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó. A KALVIN-SZÖVETSÉG. Felelős szerkesztő B1LKE1 PAP ISTVÁN. Belső munkatarsak . Marjay Károly, Muraközy üyula, Patay Pál dr., Sebestyén Jenő dr. Előfizetési ára; Egész évre : 24 kor., félévre: 12 kor., negyedévre : 6 kor. Kálvin-Szövetségi tagoknak egész évre 18 korona. Egyes szám ára 50 fillér. TARTALOM: I. cikk: Advent. Marjay Károly. — II. cikk: A nagy fordulat esj Krónika. — Egyház. — Gyászrovat. — Szerkesztői üzenet. — Hirdetesek. ' — ~~ ••-'- - - —- f egyházunk jövője. Bocsor László. — Advent. Öíiálló, független, szabad, demokratikus és8 szociális népköztársaság vagyunk. -Bizony idő kellett sokaknak, míg ezt a nagy változást egész jelentőségében, szélessé­gében-hosszúságában, mélységében-magasságában végig tudták gondolni. A magyar reformátusság \úgy látszik kezdi már megérteni, hogy a múlt elmúlt egészen, leg­feljebb, ha kísérteni jár vissza. A múlt,- ha 400 éves is, ha olyan szép, véres, könnyes, dicsőséges is, mint a miénk, nem alkalmas arra, hogy belőle, mint el nem fogyó tőkéből, éljünk s visszaverődő fényében sütké­rezzünk. Boldog örömmel, megértő lélelkkel olvastuk el' sok ezren, a hozzánk intézett „Felhívás"-t. Szeretnénk sokszoros visszhangot adni rá, mint a tihanyi echó. Az „Országos Református Tanics"-nak ezt feleljük: a szi­vünkből szóltatok, testvérek, ismerős a beszédetek, kibon­tott zászlótok alá egy sziv-vtl és egy lélekkel mindnyájan oda sorakozunk mi magyar reformátusok. Kiéreztük a szavatokból, hogy szeretitek és féltitek ezt a népet és drága, 400 éves örökségét, s mivel féltőn szeretitek: jö­vendőt akartok készíteni a mi magyar kálvinista anya­szentegyházunknak. Megköszönjük a jóságtokat. Legye­tek áldottak, ti Urnák szolgái mindnyájan! Nem állunk meg a köszönésnél, a hálálkodásnál. Megyünk veletek. Legyetek - a vezéreink, mi hűséges katonák leszünk. Sereggyüjtésnek ideje Van most. Már az indulásnál bol­dog'án mondogatjuk: „Az égi l 'r; velünk vagyon, Igéje fegyverünk. A szentek serege arra járt, Amerre most megyünk . . Jól tud,iuk azt is, hogy nem mindenki beszél így, bátorítóan. Lesznek majd, akik „csúfolódók székébe" ül­nek, hangzani fognak ellenkező szavak is. Kérdezni fog­ják, kinek vagy kiknek a megbízásából szolotok? Két­ségbe Vonják illetékességét az Orsz. 'Ref. Tanácsnak. Hi­vatkozni fognak arra, hogy a ref. egyház törvényadta orgánumai funkcionálnak most is, mi szükség ez új ala­kulásra? A gáncsoskodók holmi sérelmét is felhozhatják autonómiánknak. A féltékenység, a hatalmat féltő hiú­ság, a meglevő s megcsontosodott tehetetlenség „egyházi közvéleményt" fog emlegetni. A rémlátók s a kézössze­tevő heverők a jövendőtől félnek majd. Az öregek sze­rénytelen és bőrükbe beleférni nem tudó „hatatok" ellen tüzelnek. 1 Ezekhez is szeretettel keli szólnunk, nagy megértő és őszinte szeretettel. Nézzetek körül, testvérek. Milyen lázasan szervezkedik a legkisebb fajtájú . egyesülete, pártja is hazánknak. Mindenki újonnan építi meg a ke­reteket, az épületet, amelyben gazdagabb és igazabb életet akar élni. Tekintsetek a róm. kath. egyházra. Mi-' lyen imponáló erővei és bátorsággal állott sarkára az ú. n. alsóbb papság! Átható, érces hangjukat rokonszenv­vel hallgatja az egész ország felekezeti különbség nélkül. Proklamációjuk, amelyben csatlakozásra hívják társai­kat, egy valóságos reformációnak a kezdetei Utt vannak a nemzetiségi egyházak, a Wilsoni elvek alapján népük legerősebb támaszai, micsoda sürgés-forgás van ott a püspöki aulától le a falusi pópa paróchiájáig. Szóljunk még őszintébben. Egyházunk, a nagy és sokat emlegetett autonomia ellenére is, már régen oda kötötte a maga kocsiját az állam szekere után. fia húz­tak bennünket: haladtunk; ha megállt az állam szekere; mi i». Mozdulatlanság, tehetetlenség lent és fent, kívül és belül. A régi értelemben vett államnak vége. Meg kell értenünk, hogy a tengődésnek vége. Vagy van bennünk „élni jog s 'erő"1 , akkor: miénk a jövő, vágy nihes.'Égy új, gazdagabb és igazabb életre való ejjtészülés alkalmi a kezünkbe adatott. Még ínöst. liívnak bennünket, számí­tanak képességeinkre, ajsátos értékeinkre. Még most időnk van, liá nem túlságos bőven is. i Akik a történelem tanítását akkor is megértik, ami­kor az a kárunkra szól, igazat adnak Eötvös József br.­nak: „Az oly vallást, melynek a világi hatalom táma­szára van szüksége, semmiféle államhatalom nem tart-

Next

/
Oldalképek
Tartalom