Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1918 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1918-11-10 / 44. szám

PROTESTÁNS EGYHAZIÉSISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IX,. Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb küldendők. Laptulajdonos és kiadó : A KÁLVIN-SZÖVETSÉG. . Felelős szerkesztő BILKEI PAP ISTVÁN. j Társszerkesztő: KOVÁTS ISTVÁN dr. Belső munkatársak Marjay Károly, Muraközy üyula, Patay Pál dr., Sebestyén Jenő dr. és Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre : 24 kor., félávre : 12 kor., negyedévre: 6 kor. Kálvin-Szövetségi tagoknak egész évre 18 korona. Egyes szára ára 50 fillér. TARTALOM. I. cikk: A jobb jövőért. III. cikk : Gr. Tisza István. Dr. Sebestyén p. — II. cikk: A do'rdtrechti zsinat 300-ados évfordulóján. Dr. Sebestyén Jenő. — Jenő. — Krónika. — Egyház. — Gyászrovat. — Szerkesztői üzenet. — Hirdetések. A jobb jövőért. Október -én, az új korszak születésének emléknapján történt. Forradalom vihara zúgott végig közöttünk. Elsöpört sok mindent, ami még hosszú, talán még évszázadokra szóló életben bizakodott és ide sodorta közvetlen közelünkbe olyan eszméknek megvalósulását, a melyektől még annyian idegenkedtek, amelyek ellen sokan a legjobbak közül is, körömszakadtig — mindhalálig hadakoztak. Ki tudqá most ebben az órában pontosan megmérlegélnii, számbavenni mindannak horderejét, jelentőségét, ami történt. Régiek multak el, évszázados kötelékek szakadtak szét, korhadtnak bizonyult rendszerek omoltak össze és vannak eltűnőben, holttetemükön a végleges eljnulás f élreiismerbetlen jegyeivel. Ne siránkozzak senki ezeknek vesztén; ne keseregjünk különösen, mi magyar ref. protestáns keresztyének, akik évszázadokon át tűrtük igazságtalan rendszerek megbénító hátrányait és hordoztuk a keserves szenvedések bélyegeit. Valóban nem kell semmiféle forradalmi hangulat annak megszívleléséhez, hogy a mi magyar református egyházunk évszázadokon át volt hordozója, szószólója mindannak, ami most ezeknek a nVgy mozgalmas időknek igazi értékes gyümölcseként e sokat szenvedett nemzet, közkincsévé lehet. Hiszen mindaz, ami a most már meglévő, vagy várható vívmányok közül nemzeti s egyházi életünket felemelő értéket képvisel: az egyéni és nemzeti szabadság, függetlenség, önrendelkezési jog, az emberi munka és minden egyes emberi lélek végtelen értékének megbecslése és ennek alapján felépülő valódi demokrcia, az eljövendő új neAizetközi jogrendszer nagy alapvető tételei. mind ott gyökereznek azokban az örök igazságokban. amelyeknek fel ragyogásáért, megvalósulásáén a 400 év előtti nagy szellemi forradalom megindult. Régiek elmultak, .vagy múló félben vannak, minden téren szánté lázas .erővel folyik vagy készül az új berendezkedések munkája. Mi, magyar evangéliumi keresztyének sem tehetjük össze kezeinket. Mitől isem lelve, remegés nélkül, emelt fővel, Istenbe, igazainkba vetett, tántoríthatlan bizalommal kell nekünk is dolgoznunk, részt kérnünk az új életet ós rendet teremtő és f(>rmáió inuirkákból. Mert ki merné tagadni azt, hogy részben már is eljött és a köze 1-jövőben a maga teljességében eljön a tűzben való megpróbálás ideje reánk nézve is. Nyilvánvaló már is és íjiég inkább kitűnik majd a jövőben, ki milyen fundamentumra és mit épített. De a. multakra való gondolás, az él,mulasztottak fe-_ letti bánkódás semmiképen ne bénítsa meg a jobb jövőbe vetett hitünket, reménységünket. Jobbról és balról is jönnek felénk és i'evetik a nagy kérdést: milyen legyen a mi álláspontunk most ezekben a. válságos, új korszakot igérő és hozó időkben. A válasz nem nehéz; a mi elhatározásunk, magatartásunk normája, a jelent és jövőt illetőleg az, hogy nekünk el kell felednünk azokat, amelyek hátunk megett és neki kell dőlni azoknak, amelyek előttünk vannak. Igen,^ már most .világos, tiszta elszánt tekintettel kell bele néznünk a jövőbe, amelyben nem lehet többé álom, szunnyadás, kézösszetevés, amelyben nem lehet csak egy jelszó: új nap közelget — légyen hát ébredés, öltözködés, munkába állás abban a biztos tudatban, hogy különben mint úton járó pajzsos férfiú, reánk tör a:

Z el hagy atás, szegénység és szükség. A magyar, protestáns keresztyéneknek úgy most, mint a jövőben, nem lehet szerepe a „szekértolás", hátul kul lógás — kezünkbe szövétnekek ada/ttak; nem szaba'd hát többé megfeledkeznünk arról, hogy isteni kéz világok világosságául gyertyatartókra helyezett bennünket. Nagy problémák megoldásáról lesz szó, évszázados rendszer megdőltével új országépítésről, — hogyan mellőzhetnének bennünket e feladat megoldásánál és még inkább, hogy merészelhetnénk kivQnni magunkat e