Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1918 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1918-10-27 / 42-43. szám

PROTESTÁNS Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési ós hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó : A KÁLVIN-SZÖVETSÉG. Felelős szerkesztő BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztő : KOVÁTS ISTVÁN dr. Belső munkatársak Marjay Károly, Muraközy Qyula, Patay Pál dr., Sebestyén Jenő dr. és Veress jenö. Előfizetési ára: Egész évre : 24 kor., félévre : 12 kor., negyedévre : 6 kor. Kálvin-Szövetségi.tagoknak egész évre 18 korona. Egyes szára ára 50 fillér. TARTALOM. I. cikk: A Egyház. — Iskola. -megpróbáltatás napjai, p. — XI. cikk: Egyházmegyéink jegyzőkönyvéből. - Gyászrovat. — Pályázati hirdetmények. — Hirdetések. Irodalom. A megpróbáltatás napjai. Megnehezült az idők járása felettünk! Gyors egymásutánban rohannak az új világtörténelmi korszakot alkotó események. Évtizedek óta nem volt ilyen sötét a láthatár nemzeti, egyházi, egyéni életünk felett, mint most, a nagy kétségek, hirtelen való elragadtatások, bizonytalanságok és megpróbáltatások napjaiban. Sejtelmes, nyomaszító előérzetek nehezednek reánk, viharok közeledtét érezzük. Nagy idők tanúja a mi nemzedékünk; tanuja most ezekben a napokban, fájdalom, különösen annak, ami annyiszor lett nyilvánvaló a múltban is, hogy milyen árva, elhagyott a nii nemzetünk, hogy mennyire körül van véve életére, épségére törő ellenségek légiójától. — Mélyen átérezzük most, hogy ezekkel szemben, milyen kevesen vagyunk. És amire ezzel kapcsolatban önkéntelenül is gondolunk, az, hogy mi a közel-multban nem ellenség kezétől, hanem saját vétkes mulasztásaink és bűneink miatt vesztünk és pusztultunk. Százezernyi erős kéz, amelynek védő munkájára most olyan nagy szükségünk lenne, szolgál most azoknak segítségül, akik a, mi romlásunkra kovácsolnak fegyvereket. Háta mi fogyó, pusztuló magyar falvaink, amelyekben az utolsó félszázad alatt a sarjadó életek ezreinek nem volt szabad e világra jönniük a bűnös „rendszerek" miatt! ügy látszik, nem mult el — újból jön a bűnhődések, vezeklések ideje árva nemzetünkre! Hát egyházunkra?! Mert, tisztában vagyunk azzal, hogy nem érheti egyetlen ütés, méltatlan megszégyenítés, vagy legparányibb kissebbítés nemzeti életünket és integritásunkat, amely nem érné fájdalmasan a mi magyar egyházunk testét. Miért járnánk-kelnénk struccmada rákként most ezekben a napokban, amikor nagy, talán évszázadokra kiható dolgok vanna készülőben, amik mellett most minden más olyan elenyésző kicsiségnek tűnhetik fel! Odamegyünk borongó gondolatainkkal, aggodalmas érzéseinkkel különösen azok felé, akik távol a központtól tekintenek nagy kétségek között abba a jövőbe, amelyet a minket, ezeréves történetünket, szenvedéseinket, jövő feladatainkat megérteni nem tudó és -akaró és bosszúra vágyó indulatok eszelnek ki számunkra. Ni nos jogunk és szándékunk e lapnak hasábjain politizálni; a most annyira divatos bűnbak-keresés sem lehet foglalkozásunk ebben a, nagy zűr-zavarban, de most a próbái-tatások napjaiban fájó érzéssel gondolunk arra, amit a jó, derült napokbait elmulasztottunk az egység ápolása, belső erőink fejlesztése, egyéni és nemzeti életünk egészségének fenntartásai és edzése körül. Szomorú szívvel gondolunk arra az ősi -turáni átokra, amelyet az egyenetlenkedés, kishitűség alakjában zúdítottunk önön fejünkre. De ezek mellett nem szabad megfeledkeznünk az egy szükséges dologról, a munkáról, amely a közelgő súlyos időkben egyházunkra vár. Ha jönnek majd a nagy megrendülések, átalakulások, új alapokra való helyezkedések. ezek egyházunkra nézve is nem a kétségbeesésre, züllésre, hanem fokozott munkára hajtó erők kell, hogy legyenek. A múltban is akkor csendült, fel a legnagyobb erővel az egyház ajkain a vigasztaló, bátorító ige, amikor nemzetünk megtépett, ezernyi sebből vérző testtel állt a létért való iszonyú küzdelemben. így a mostani megpróbáltatásban is kell, hogy a mi evangéliumi egyházunk anyai keble a legmelegebb ós legtáplálóbb és a megfáradtakat, '.szenvedőket hivogató szózata a legédesebb legyen. Olvasunk a jelekből: látjuk, hogy jönnek a nagy háborúságok és próbatételek napjai, a napok, amelyekről az apostol prófétál: hogy a mi külsőnk megromol, de érezzük, hogy ugyanakkor igaznak kell bizonyulnia annak is, amelyről így szól: a belső napról-napra újul. Ha jönnek a lemondás, talán a nélkülözés napjai, jönnie kell a hosszútűrés, a nagy erőfeszítések és kifejtések idejének is. És majd jön az, ami most, fájdalom, nincs: az együvé tartozásnak, az igaz atya-fiságnak mély megértése és átérzése, majd akkor talán újból nagy erővel