Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1918 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1918-10-27 / 42-43. szám

feltűnik előttünk a csudás,, nagy tény: sok minden mulandónak bizonyul, amit eddig megdönthetlennek kittünk, amire építettünk — ég és föld. elmúlnak, de soha el nem múló Az, aminek egyházunk itt e szent hazában évszázadok óta hordozója, megtestesítője volt. -Szép őszi napok — és mégis zord idők, megpróbál tatások napjai; ki merné tagadni, hogy szívóben a naponkénti sok veszteség miatt is szorongató, fájdalmas érzések tanyáznak — de nem úgy, mint akiknek reménységük nincs. A megpróbáltatás munkára, küzdelemre, életre hívogató reménységet szül és növel reménységet, amely meg nem szégyenül. p. Egyházmegyéink jegyzőkönyveiből. Nyolc egyházmegyénk közül ötnek az idei közgyűlési jegyzökönyve van előttem. Nem. érdektelen olvasmány. Mindegyiknek legérdekesebb részlete az esperesi jelentés, amelyben az egyházmegyének élete, ha itt-ott halavány, de mégis valamilyen képben tükröződik viszsza. Hiszen ez természetes. A háborús viszonyok dacára is a legtöbb egyházmegyében megtörtónt az esperesi kánoni vizsgálat, amelynek halaszthatatlanul sükséges reformjáról manapság annyi szó esetit. A dunántúli egyházkerület tudvalevőleg azt indítványozta, hogy az esperesi látogat ás ók mostani formájukban maradjanak el és ezután csak 5—10 évenként legyen kánoni látogatás és pedig minden gyülekezetben vasárnap délelőtt lehetőleg a templomban istentisztelettel egybekötve, nem presbiteri, hanem egyházközségi közgyűlés keretében. Világos, hogy ez túlságosan radikális reformtervezet, de nem lehet tagadni, hogy mélyen fekvő oka a mostani kánonika vizitációk elhibázottságában ós a hibás rendszerszülte felületességében van. Most e helyen a szóban levő dologgal kapcsolatban csak annyit jegyzünk meg, hogy azoknak, akik az egyházak látogatását végzik, nem exekútori színben kell feltűnniük, hanem mint olyanoknak, akik a Római levél elején oly megragadóan kifejezett apostoli szándékkal és vágyakozással mennek az atyafiakhoz (II. 11., 12.). Őszintén megvalljuk, hogy a esperesi jelentések között azokat tartjuk a legsikerültebbeknek, amelyekben legkevesebb a szónoklat ós legbővebb az a részlet, amelyből világosan kitetsző, hogy a jelentés a közvetlen beható és semmit el nem takargatni óhajtó szemléletből ered . . Mély érdeklődéssel fordulunk először s a két baranyai traktus felé. Az alsóbaranyai a bácsi és szlavóniaival van kapcsoltban. Sokan talán nem is tudják, hogy a Bácskában nekünk reformátusoknak 7 német, azt talán még kevésbbé, hogy Szerómsógben egy ősi horvát nyelvű gyülekezetünk (Tordinici) és ugyancsak Szlavóniában 3 ősrégi magyar és több, a mult században többnyire a bácskai német gyülekezetek kivándoroltjaiból alakult missziói egyházunk van. Egy gyülekezet (Maradik) a kath. magyaroknak tömeges áttérése, folytán alakult. Ottani gyülekezeteink „gondja" most, mondani sem kell, ólomsúlyként nehezedik mindnyájunk lelkére! Alsóbaranyában a reformáció korában alakult 14 ősi magyar gyülekezetünk van. Vörösmart, Csúza, Hercegszöllős, Laskó, Kopács stb. mind nagy történeti emlékeket hordozó nevek. Hogy az alsóbaranya—bács—szlavóniai egyházmegye földrajzi szempontból nagy képtelenség, azt szükségtelen mondani. Eredete az, hogy a bácsi, 18-dik szá" zad folyamán eszközölt (telepítések útján keletkezett és akkor még jelentékteleneknek tekintett gyülekezeteket odakapcsolták az ősrégi, hajdan külön szuperintendenciát a 1 kotó Alsób aranyához. Nagy dolgot végzett az esperes a nagy területen fekvő 40 egyház meglátogatásával. Jelentését, iniint mondja, részben a kérdőívek, részben személyes tapasztalatai alapján adja. Ami a belső egyházi életet illeti, örömmel halljuk, hogy 21 helyen van beknissziói mozgalom, vallásos eatélyek alakjában. Cservenkáa, Laskón, Karaneson, Vörösmarton, Csúzán nőegyesületek és vasárnapi iskolák vannak. Egyébként felhangzik ezen jelentés során is a stereotip panasz az egyház iránti elhidegülés felett, amelyben sok helyen a presbiterek járnak elő példaadásukkal. Csoda-e, ha a vallásos élet terén találkoznak egymással a nagy ellentétek. Régi, magyar kálvinista gyülekezeteinkben is megindult egy „új reformáció": a szektáskodás legvisszataszítóbb faja, a nazarénizmus ütötte fel fejét nagy erővel több helyen, kihasználva a háborús lelki konjunktúrákat; egy német gyülekezetben (üjverbász) a methodisták „dolgoznak" évek óta. Elismeréssel emeli ki az esperesi jelentés is azt a buzgalmat, amellyel a laskói lelkész forgolódott a szék• táskodás visszaszorításában, midőn a „Harangszó" című könyvével és szép, másutt is felhasnálható gyülekezeti lapjával („Isten szántóföldje) olyan pompás lelki fegyvert adott szolgatársai kezébe. De jól mondja az esperesi jelentós, hogy az ifjúságon kell kezdeni az új reformáció munkáját. Látjuk a néhány sornyi relérádából is, hogy .milyen nehéz munka vár a kezdeményezőkre, valamint azt is, hogy, talán, ebből kifolyólag, milyen kevés az, ami ezen a téren történt. Díj levél-per csak a baranyai részről volt. Érdekes, hogy itt — nem úgy Külsősomogyban — a 3 lelkész és ugyanannyi tanító nem a díjlevelekben foglalt összes terményeket, hanem azoknak csak egy részét követelte a gyülekezettőr, amelyet a bíróság minden esetben meg is ítélt; az egyházközségek képviselőinek felebbezése folytán ezek az ügyek is a kerületi bíróság elé jönnek. Szomorúak a népmozgalmi adatok. A 36454 lelket számláló (vagy jobban mondva' számlált) egyházmegyében 471 születés volt és ezzel szemben. 873-an haltak meg. Házasságra mindössze 161 pár lépett, 55 pár (!) egyházi áldás nélkül. 63 anyaegyházközség van a felsőbaranyai traktusban. Közel vannak egymáshoz, többen már, nagyon helyesen, társultak is, mégis- nem kis d.olog ezeket mindén