Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1918 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1918-10-13 / 40-41. szám

nevét a szanatórium és kórház aranykönyvében hálás •kegyelettel örökítjük meg és nyilvánosan nyugtázzuk. A 200 koronánál nagyobb adományok az ú. n. kórházi alapítványok, amelyek tetszés szerinti névre tehetők. Ágy alapítványokat tehetnek magánegyének, törvényha­tóságok, városok, egyházak, testületek, pénzintézetek, gyárak tetszés, szerinti névre. Az ingyenes ágy alapítvá­nyokra a felvétel joga az alapítót, vagy az általa meg­neve?ett személyt vagy testületi szervet Illeti. Az ágy­alapítványok összege 10.000, 15.000 és 20.000 korona. A kamatmentes és rendes kölcsönöket évenkénti sorsolás útján kijelölt sorrendben 50 év alatt visszafizeti az Egye­sület. A kamatmentes kölcsönt nyújtóknak saját szemé­lyükre vagy legszűkebb családtagjaik személyére korlá­tozva a következő kedvezményt nyújtja, a szanatórium: I. oszt. ellátásnál 20 napon át 10%, II. oszt. ellátás­nál 28 napon át 10%, III. oszt. ellátásnál 40 napon át 10% engedményt az ellátási díjakból. A küldött gyűjtőíven a megfelelő rovatok kitöl­tését a társadalom megértő, nemeslelkű tagjaitól és tes­tületeitől bizalommal és tisztelettel kéri a Lórántffy Zsuzsánna Egyesület Elnöksége: Herczeg Odescalchi Gyuláné sk. védnök, Dr. Szilassy Aladárné sk. elnök. Báró Radvánszky Gézáné sk. alelnök.'* A gyűjtést a m. kir. belügyminiszter 69851/918. st. leiratával engedélyezte. ' ' 'Részletesebb Felvilágosítással is szívesén szolgál a Lórántffy Diakonissza Otthon, Budapest X., Család-u. 8., ahova gyűjtőívért is fordulhatnak lelkészek, tanítók és az egyesület barátai: férfiak és nők, lakásuk, foglalkozá­suk megjelölésével. Tanító-, tanár- és lelkészegyesületi és más gyűlése­ken méltóztassanak a tárgysorozat pontjai közé felvenni a Lórántffy Zs. Egyesület szanatórium és kórház ügyét, keressenek és találjanak módot arra, hogy a szanatóriumi vagy kórházi kezelésre szoruló egyházi hivatalnokoknak lehetővé tegyék a Lórántffy Zsuzsánna Egyesület ke­resztyén szellemű intézetébe való felvételét. Dr. Patay Pál. Válasz. Révész Kálmán esperes úr lapunk szerkesztőségé­hez intézett levelében tanévet megnyitó beszédem ama része ellen, mely az „Egyházi reform egy let" alakuló, vagy mint akkoriban írták, „alakító" gyűlésével foglal­kozik, két kifogást emel: 1. azon a gyűlésen nem volt jelen 500 ember, 2. nem volt jelen az akkori protestáns egyházi élet színe-java. Eltekintve a regarde-tól, amellyel az illusztris le­vélíró iránt viseltetem, mindenekfölött és első sorban az igazság iránt őszintén átérzett tisztelet vezet akkor, mi­dőn az érintett kifogás dolgában szót kell emelnem. Az 1871. év október hó 3-án megtartott alakuló gyűlésről felvett jegyzőkönyvben a megjelentek sem nóv­szerint, sem számszerint megemlítve nincsenek, ellenben az a könyv, mely a szóbanlévő egylet megalakulásáról, első tevékenységéből szól („Die ungarische Protestanten-Verein, seine Entstehung und seine Wirksamkeit" 1—8. 1. s amelyet Csiskó János kassai ev. lelkész főként a kül­föld tájékoztatására írt), az alakuló gyűlésen megjelen­tek számát tényleg 500-ra teszi: „Die Freunde des Fort­schrittes, die aus Nah und Fern mit von Freude und Be­geisterung durchglühten Herzen herbeigeströmt waren, 500 an der Zalil, versammelten sich im Pester Comitats­haussaale." (28. 1.) Ez az adat állt előttem. Ami azt illeti, hogy a jelenlevők mekkora súllyal birtak az akkori egyházi életben, egész sereg kiváló embernek a nevével találkozunk azok között, akik az egylet megalapításában részt vettek (Dobos János, Dr. Kovács Ödön, Pap Károly, Szász Domokos, Szeremley Samu, Zelenka Pál, .Nagy Gusztáv stb.). Ezekre gon­dolva, talán érthető, hogy azt mondottam, hogy egyház­társadalmi életünk javarésze érdeklődött a szóbanlévő mozgalom iránt. Különben is az efélének a megállapí­tása relatív valami. Amidőn azonban érveimre reámutatok, korántsem akarok elzárkózni annak elismerésétől, hogy az említett német könyv felhasználd számszerű adata a pártember­nek nem minden nagyítástól ment adata, valamint annak elismerésétől sem, hogy az alakuló gyűlésen többen nem voltak egyházunk akkori számottevő nagy alakjai közül jelen. Egyébiránt amaz emlékezetes gyűlés tagjainak quantitativ és cfualitativ fixirozása kevéssé függ össze a szóbanlévő, tanévet megnyitó előadással, amelyben az elődök munkásságát és a felébredt tevékenység jótékony hatását óhajtottam alkalomszerűleg föltárni. Dr. Pruzsinszky Pál. A beihívatalnokí javadalmak ideiglenes rendezéséről, a Ezt a kérdést e lap 36. számában egy megnyerő ok­fejtéssel biró közlemény tárgyalta, melynek végső meg­állapítása szerint az volna a díjlevelek rendezésének a legmegfelelőbb módja, ha a régebbi megváltási összegek háromszorosra emeltetnének fel, amennyiben az 1913— 17. évi átlagos áremelkedés is ennek a mértéknek, mint­egy 200—250%-nak felel meg. Ezt a megoldási módozatot egyik egyházmegye bírósága már magáévá tette s lehet, hogy más egyház­megyének, esetleg — felebbezések révén — a kerületi bíróságnak az eljárását is irányítani fogják több-keve­sebb tekintetben azok a szempontok, amelyeken ez a meg­oldási módozat felépül. Mivel az eféle nagy horderejű kérdések megodása minél több oldalról való megvilágí-

Next

/
Oldalképek
Tartalom